Narancssárgában fürdő várfalba ütköznek hőseink: az éj leszállta előtt érkeznek meg Tarnuke-ba és azon nyomban megvesztegetik a félork kapuőrt. A rabszolgáknak kiadott barbár útitársaikat összekötözve a főtéren hagyják, majd elindulnak feltérképezni a települést. Sietniük kell, mivel a falak egyre nagyobb árnyékokat vetnek és éjfélre ki kell derítenük hol találkozott volna Deressir és Wer Shirkif. A helyi kiskirály goblin inasánál sikereresen bevágódnak, így Kruon, a város vezetője soron kívül fogadja őket: miközben Inasa ismerteti az átutazókra vonatkozó szabályokat, Tiennor azon nyomban megszegi az elsőt és mágikus erejének hála meglesi Kruon feleségét. Ekkor még nem tudták, hogy a különböző megtévesztő és átverő varázslatokkal csínján kell bánni goblinok társaságában, mivel azok könnyen átlátnak a valóságot eltakaró mágikus szöveten. A város jelenlegi vezetőjétől - mivel Nogor, Ghorbutban tartózkodik - megtudják, hogy a titkos találkozóra valószínűleg a ketreceknél fog sor kerülni.

A kalandozók gyorsan szedik sátorfájukat, hosszúra nyúlt árnyékok kíséretében, borgőzös leheletek, valamint karcsú fáklyák fényében sétálnak át a fogadóba, ahol nem éppen gusztusos hordókba merített korsókban szolgálják fel a sert. Míg szétnéznek, Gangwell a főtér közepén támaszkodó ork harcossal cseverészik, de hamar megunja amaz együgyüségét. Odabent szerencséjükre egy goblin javaslatára rummal próbálkoznak és néhány kör után az átutazó érdekes pletykákat oszt meg a kalandozókkal: Kruon feleségét - Otekárót - gyermekkorában szakították el aszisz szüleítől és körülbelül fél évvel ezelőtt hurcolták el a Fekete Ölyv klántól, ahol a törzsfőnök feleségének szánták. A lány szépségének gyorsan híre ment a Kermir ezen vidékén, így a barbárok versengeni kezdtek Kruon kegyeiért, aki ilyen támogatottsággal sikeresen vált Nogor jobbkezévé néhány hónap alatt. A rossznyelvek - főként Grennek hála - azonban hamarjában kételkedni kezdtek Kruon nemzőképességében, ami itt a pusztán kifejezetten szégyenteljes, így népszerűsége az utóbbi hetekben igencsak megcsappant.

Az elhangzottak után Tiennorék kisétálnak a levegőre, igyekeznek kijózanodni útban a találkára. Bűzölgő, kutyakennelekhez hasonló, szűk ketrecek között botlanak bele Deressirbe és kíséretébe, amint éppen - Kruon szavaival - a gyűlöletes Grennel alkudoznak. A hősök gyorsan lépnek, sarokba szorítják a bitang ereni kapitányt, Grent pedig futni hagyják, aki megörülve szerencséjének meghívja újdonsült "barátait" vendégségbe, egy gyümölcsöző üzleti kapcsolat reményében. Deressirt, tucatnyi válogatott fenyegetés után ártalmatlanná teszik, a gyanakvó paplovag legnagyobb megelégedésére, mivel érzése szerint Gangwell átlépett volna egy bizonyos határt. A ketrecek között találnak egy félholt, megcsonkított fülű elfet és Malacpofát, néhány éhező obrissari katona társaságában. Gyorsan kifizetik és kiszabadítják őket, aztán visszamennek a főtérre nyugovóra térni. Roppant hosszú nap volt, néhányuknak van ereje sátrat húzni, de a banda jelentősebb része pillanatok alatt hortyogva engedi át magát a hívogató álomföldeknek.

Másnap reggel nem tudnak ellen állni az illatoknak, így a piacnál az egész kompánia teletölti gyomrát. Az elf, Tyllerann Senn hálája jeléül elárulja, hogy egy Ymbolhoz köthető ereklyét szülőfalujában őriznek és szívesen csatlakozna hozzájuk, valamint kételyét fejezi ki Feina Odlathonba utaztatását illetően, mivel szerinte Csereváros logikusabb döntés lenne, ha igazán sok pénzt szeretnének vele keresni. Később bekukkantanak Har Lia jurtájába. A megnyerő, de valahol mégis tenyérbemászó kereskedő vegyes érzelmeket vált ki Ybonékból: rendkívül barátságosnak tűnik, tudása valószínűleg tiszteletreméltó, ugyanakkor érthetetlen mit keres itt a puszta közepén. Miután meggyőződnek néhány tárgy mágikus mivoltáról (sajnálatos módon egy emberélet árán) felvásárolják a fél boltot, majd beállítanak Grenhez ebédre. Végre forró és illatos fürdőben moshatják le magukról az út porát, Kita legnagyobb megelégedésére. Tiennor az emeleten lévő -bódult - leányok társaságát is igénybe veszi, de mielőtt belevetné magát az örömökbe, átkutatja Grenn íróasztalát és információkat szerez a nőnemű rabszolgák elbírálásáról, akikért Otekáró felel. Miután sikerül egy asztalhoz ülnie mindenkinek, Grenn megbízza a kalandozókat, hogy játsszák a kezére Kruon barbár feleségét, cserébe elmondja Feina hollétét. A kalandozók gondolkodási időt kérnek, majd mindent egy lapra feltéve berontanak Kruonhoz, semlegesítik és kimenekítik Otekarót a házból. Lóra pattannak, mire az őrök észbe kapnak az egész csapat kiront a kapun és a lebukó nap fényében vágtáznak tovább délre, káromkodások és elsuhanó nyílvesszők közepette. Reggelig bírják az erőltetett, menetet, a forró napon mindenki lihegve, izzadtan és porosan fújtat. Néhány óra könnyebb lovaglás elteltével az út mellett találnak egy fákkal övezett tavat, ahol Ybon megálljt parancsol. A szándékosan, felderítőnek hátrább hagyott Verava is beéri őket, boldogan jelenti, hogy senki sincs a nyomukban, így nyugodtan megpihenhetnek.