Miután a kalandozók felébrednek különös álmukból feltérképezik szállásukat. A viszonylag kellemes levegőért valamiféle szellőzőrendszer felelhet, a huzat forrása pedig a mennyezetet takaró szőnyeg felől érkezik. Tiennor mágiájának köszönhetően az őrök semmit sem hallanak abból, amit Ybonék művelnek a padokkal és asztalokkal. Gangwell felmászik, leszedi a szőnyeget és egy elbarikádozott széles szellőzőcsatornaszerűségre lel. Az egykori bárdnak köszönhetően az akadály semmivé lesz, a fejvadász pedig könnyedén becsusszan a lyukba, és elindul feltérképezni a járatot, mely néhány elágazás után elér egészen a főbejárat feletti kapuig. Mivel a vacsora hamarosan kezdetét veszi nem marad ideje a további járatok feltérképezésére, elindul hát visszafelé. Ybonék visszarendezik a szobát, mire megérkezik a stratéga, már nyoma sincs a mennyezeti kutakodásnak. A toroni nyájas csevejbe kezd, mesél az aréna szolgálói közé beépült Síró hölgy leányai nevű tolvajklánról, valamint a kalandozók holnapi helytállásának esélyeiről. 

A balra kanyarodó folyosó végén megérkeznek az illatok forrásához: kör alakú asztalnál ül a másik csapat, akik szintén áldozatnak jelöltettek. A vegyes társaság között akadnak elfek, egy északi harcos, barbár a kermirekről, egy zokogó pyarroni és egy elbüvőlő Antoh papnő. Breanil minden tekintetet magára vonz, a hangulathoz képest mosolygósan cseverészik és iszogat szomszédjaival. Gangwell rettenetesen éhes, így azonnal falatozni kezd, később a csupán szemlélődő Ybonnal csatlakozik Tiennorhoz, aki természetesen villámgyorsan szóba elegyedett Breanillal. Nagyon gyorsan épül ki a bizalom  kalandozók és a "követ" között, nyomban belekezdenek a szökés megtervezésébe. A vacsora végeztével - mely során élő polip, krumpli és valamilyen borzalmas rövidital is az asztalra került - Hryssol és Breina kíséretében hagyják el a termet. A stratéga felajánlja segítségét - néhány óra leforgása alatt sok követ megmozgathatott - és választás elé állítja sorstársait. A holnapi csatát biztosan megnyerhetik, amennyiben kiiktatják a zephylek egyik úrnőjét, aki nem mellesleg babát hordoz szíve alatt. A kalandozóknak eszük ágában sincs ilyet tenni, így diplomatikusan időt kérnek válaszukhoz és visszahúzódnak pihenőjükbe.

Nem késlekednek, egyesével felkúsznak a remélt kijáratig, ahol Gangwell leeresztett kötelén igyekeznek megpattanni. Az aréna falánál, a lemenő nap fényénél megpillantják a várost, melyet hatalmas, túldíszített épületek tarkítanak, szűk utcákkal karöltve. Ybon a terem felé kúszva jelez a másik csapatnak is, hogy itt a lehetőség siessenek, ha élve szeretnének kikerülni. Eközben Gangwell elsőre sikertelenül próbálja meg hatástalanítani az őröket, azonban Tiennorral karöltve, a kapunál álldogálók pillanatok alatt egy sötét sarokban találják magukat eszméletlenül. Közben Ybon hallja, hogy megkondítják az aréna vészharangját, ő is menekülőre fogja, sőt ugrani kényszerül, mivel a távolban felbukkannak az őrjárat lovasai. Tiennor, valamint Breanil mágiájának hála vízoszlopba zuhan a lovag, fájdalommentesen megúszva az esést. Nem volt ilyen szerencsés azonban az egyik elf, valamint fent maradt a reménytelenül zokogó erv is, de kénytelenek gyalogszerrel tovább menekülni. A nyakukban lihegő lovasoknak Ybon ősi litániája parancsol megálljt, azonnal halálra zúzva a paripák nagy részét. Az impozáns épületek között koszos kis kalyibaként csücsül a Medúza pácban fogadó, ahol meg is találják a Síró hölgy leányainak összekötőjét. Nem sikerül különösebben előnyös üzletet kötniük, így a tolvajklán elöljárója csupán egy hajót, illetve annak kapitányát tudja felajánlani segítségül.