Ybon reszketve ébred az ősi szerzetesrend falai között. Bal karjának csonkjába jeges fájdalom nyilall, újra emlékeztetve paizstartó kezének évekkel ezelőtti elvesztésére. A zöld márványlapokból álló teremben Gangwell remegve próbálja bekanalazni régen kihűlt levesét. Övében két rozsdás penge, torkán forradás, mely bajtársa árulásának köszönhető. Tiennor a kandalló előtt üldögél, mogorván és megkeseredetten, nyakában szerelme ékszere.
Mintha csak tegnap indultak volna Blavoromo feltérképezésére. Az azóta eltelt negyven év mindannyiuk számára homályba vész. Ahogy próbálják egymást, magukat és a helyet felismerni szép lassan fény derül néhány eseményre, mely múltjukban (jövőjükben?) történt: Sylvestris leánygyermekkel ajándékozta meg Ybont, ám a szülést nem sikerült túlélni; Gangwellt Kalkira elárulta a XV. zászlóháború fordulópontján és majdnem meg is ölte; Tiennor sosem találta meg a lehetőségét, hogy örökké együtt lehessen feleségével, sőt, az öröklét megszállott keresése közben - amiben teste majdnem elpusztult - végleg elvesztette kedvesét.
Ahogy kinéznek az ablakon hófödte hegycsúcsokat pillantanak meg, úgy tűnik lakhelyük gyakorlatilag megközelíthetetlen. Hálótermük szerény, nincsenek bútorok, csupán egy kódextartó állvány tintatartóval. A zöld bőrrel borított nyitott könyvben pedig egy Nazirel Doval nevű lovag élettörténetének a feljegyzésit találják, melyet Ybon saját kezűleg szerkeszt, Tiennor kommentárjaival kiegészítve. Kissé értetlenül próbálják felidézni ittlétük okát, ám a kérdéseket felváltja a gyors beletörődés és a kötelező munka, mely a Miracle Adeptia Guns Urrus Sorrate szerkesztését jelenti. Rövid időn beül azonban zöld köpenybe bugyolált öregasszony érkezik, aki Ybont szólítja meg és értelmetlen kérdéseket tesz fel, mintha tréfát űzne vele. Az egykori lovag nem hajlandó foglalkozni vele, Gangwell azonban megérti kérdését és az abba burkolt rejtvényt: a fehérhajú vénasszony Ettemirben várja őket érkezésükkor. Amint befejezi mondandóját, a csapat újra a Trom erődben ébred. Összezavarodva, kissé rémülten próbálják megfejteni álmukat, vagy jövőjüket, melyet közösen álmodtak és, ami oly élethűnek tűnt. Gangwell bizonytalanul, megsértve kérdezősködni kezd Kalkira lojalitása felől, eközben Ybon az esti ünnepség előkészületeivel próbálja lefoglalni magát: az ereni csapat nagy része, illetve a dwoon utolsó helyőrsége is távozóban, így tiszteletükre szerényebb lakodalommal lepik meg őket. a két fejvadász veszekedése után Gangwell meditációba kezd, majd mintha egy pillanatra Kita hangját hallaná, Kalkira a fegyvereiket javíttatja meg. Tiennor felkészül az esti ünnepségre, Ybon pedig Kradhoz fohászkodva próbál útmutatást találni az éjszakai "rémálomra".
Krahul mellé nyúl a meglepetés vacsorájával - egy elpusztult sólyomtetemmel -, ám Tiennor megpróbálja a legjobbat kihozni belőle és a kockajáték után Elinusszal "eteti" meg. Nem sokáig mulatnak a kalandozók, másnap hosszú út vár rájuk, néhány korsó után nyugovóra térnek.
