A gepárd a sikátor bejáratánál ül, Tiennor alig bírta követni, épphogy utolérte, ám amikor befordulna a kis árnyas utcába a macskának nyoma sincs. Az sikétor vége egy romos alacsony, kis kunyhóba fut bele, mintha a két többszintes lakóházhoz ragasztották volna, elzárandó az utca végét. Odabent gyertyák égnek, füstőlök illatoznak, Tiennor bekukkant, majd benyit a házikóba, ahol a gepárd békésen fekszik a padlón. Vénséges öregember kínálja hellyel és itatja meg undorító ízű löttyével, aminek következtében a bárd elájul, mély álomba réved. Feinát látja a sivatagban, valamiféle oázisban egy kis tó mellett, fa árnyékában csücsül. Láncra verve, fogvatartóitól jónéhány lépésre, így azok arcát nem látja tisztán Tiennor.

Az álomkép gyorsan véget ér, levegőért kapkodva ébred, de már nem a kunyhóban, hanem a sikátorban találja magát két holttest társaságában. A katonákat átkutatva gyorsan felismeri il Deratot, majd egy emlékfelidézés nevű mágiaforma alkalmazásával feleleveníti az itt történteket. Kalkirát látja, amint egy sötét alakkal találkozik, ám az legnagyobb meglepetésére il Derat. A lovag elmondása alapján már várta, hogy leszakadjon barátaitól, így végre elégtételt vehet. Kalkira azonnal szembeszáll az északiakkal,de nem bír a túlerővel. Néhány pillanat múlva szürke köpenyes alakok sietnek segítségére és a két lovag már a múlté. 'Sohasem felejtünk, sohasem bocsátunk.' Hangzik el az idegen szájából a mondat, amit Kalkira elismétel, majd némi habozás után követi az alakokat a sötétbe. Az emlék ezután szertefoszlik, Tiennor korgó gyomorral siet a Három Testvér tehetősebbeknek fenntartott részlegébe. Ebéd után igyekszik társai nyomára bukkanni, ám egyre inkább úgy érzi követik, így megpróbálja lerázni üldözőit. Az egyik sarkon megpillantja gepárdját, nyomába is ered. Sötét utcákon keresztül szalad a macska után, az egyik sarkon egy edényekkel megrakott szekérnél nyomát veszti. A szekér mögül jókora kődarab puffan tompán Tiennor halántékán, de mire előránthatná fegyverét elsötétül a világ.