A kalandozók kora hajnalban, egy tucat katonával ellovagolnak a Trom erődből. Magabiztosan vágnak neki a vidéknek, rangjukhoz méltó kísérettel. Az utat levágva, keskeny ösvényeken, csapásokon és búzamezőkön ügetnek keresztül. Időnként lassítják a tempót, egy tanya árnyékában megpihenve nyugtázzák, hogy a termés, a Trom erőd urának minden földjén bőséges lesz. Dimbes-dombos legelők és a dombok oldalában felbukkanó sima sziklák váltják fel a ligetes mezőket. Sötét fellegek jelennek meg Ettemir irányából, feltámad a szél. Gangwell unaloműzésképpen egy szembejövő borásszal elegyedik beszélgetésbe, akiről kideül hogy Raizuma és Ettemir között szállítja palackozott nedűit. Nem sokkal később Megpillantják Ettemir három tornyát, azonban az odavezető út egy jó félórás kaptató, így a domb árnyékában meghúzódó kocsmában keresnek menedéket. Tiennor "esernyője" kitart az ivóig, így szárazon megússzák a kocsmáig vezető utat.

Együgyü várkapitány - Guirn - fogadja őket, aki mindennek ki néz, de egy áruló fejvadászrend vezérének semmiképpen sem. A nyugati toronyban kapnak szállást, hol forró víz és étel várja őket. Kalkira és Gangwell az istálló tetőterében esnek egymásnak. Ybont és Tiennort gyanúsan méregetik Ettemir katonái, a feszültség szinte tapintható, másnap reggelre azonban puszta morcosság olvasható le az őrök arcáról. Valószínűleg e kolostor-erőd lakói az év minden napján, így viszonyulnak az emberekhez - és a világhoz. Némi szócséplés után rábírják a várkapitányt, hogy beengedje őket a keleti toronyba, ahol az erigowi informátorok minden bizonnyal immár Morgena hálóját szövögetik.