Egy, a tó mélységéből felbukkant kék sárkánynak köszönhetően torpant meg a villámcsapászerű ostrom. Uszadékfa és holttestek borítják a tavat, Alidar falain pedig védők százai ujjonganak. A toroni flotta gerince perceken belül semmivé lett, egy fekete lobogó pedig többszáz katonával és a sereg vezérével együtt süllyedt el. Immár semmi sem gátolhatja meg az esüvői szertartás megkezdését. Az Antoh vére fogadóban gyűlnek össze a kalandozók és Aliriával, valamint Calyddal beszélik át a szükséges intézkedéseket. Néhány kupa bor után visszatérnek szálláshelyükre. Tiennor tolllat ragad, Gangwell fegyvereivel szöszöl, míg Ybon és Sylvestris egy sikátor árnyékában húzzák meg magukat a szakadó esőben.

Frissen, kipihenten ébrednek. A városlakók már belekezdtek az ünnepségbe: harsonák, kürtök, trombiták zengenek, az égbolton - mindenféle művészi kompozíciót mellőző - illúziósárkányok repkednek. Toron felfüggesztette az ostromot, seregei a Szivárványmezőn állomásoznak, ahogy náluk most szokás, véres marakodás kezdődhetett a csapatok parancsnoki pozíciójáért.

Mire a templomhoz érnek, már hatalmas tömeg gyűlt össze, több ezren tolonganak az utcákon. Az épület bejáratánál hatalmas tumultus, mindenki kötelességtudóan helyezi letétbe fegyvereit, a kapunál pedig varázslók és Krad papok ellenőrzik a vendégek szándékait és felszereléseit. A hűvös terembe érkezve mindenkit üdvözölnek és nevükön köszöntenek bárhonnan is érkezett. A terem közepén lévő medence vízét virágszirmok ezrei festették rózsaszínűre. Szemben az oltár előtt a város vezetői és a ceremóniát vezénylő papok ülnek, balra emelvényen zenészek játszanak, előttük a vendégek és az északi küldöttségek tagjai foglalnak helyet, míg jobb oldalt a város befolyásos és gazdag emberei. Még ha csak szerény számban, de képviselteti magát: Eren, Tiadlan, Haonwell stb, az Egész Északi szövetségből érkeztek követek, hogy tanúi legyenek e történelmi házasságnak, mely Calyd felszentelésével kezdődik. Az asztaloknál megkezdődik az italozás - az ereniek már most részegen vígadnak. A medencét két oszlopsor fogja közre, melyek tövében hordókból etetik a vízben lubickoló delfineket és egzotikus halakat.

A kalandozók igyekeznek kivenni részüket a mulatságból, ugyanakkor folyamatosan pásztázzák a hatalmas termet, gyanús elemek után kutatva. Megismerkednek egy Ekosszal, akit már most sokan az oderat utódjaként emlegetnek, Tiennor pedig haonwelliekkel barátkozik. A szertartás megkezdésekor Calyd a medence közepére helyezett kőtalapzatra csónakázik, Salina pedig delfinekbe kapaszkodva emelkedik ki a medencéből. Megjelenése azonnal beindítja az eseményeket: a medence körüli szerezetesek feléről kiderül hogy orgyilkos, így a kalandozók sorban ártalmatlanná teszik őket, némelyikük a medencébe zuhan és a delfinek martalékává lesz. Mindeközben Calyd és Salina semmivel sem törődve mondják el esküjüket, aszisz és erv nyelven. A terem több pontján is dulakodás kezdődik, a toroni orgyilkosok nem túl átgondoltan, kétségbeesett próbálkozásokkal próbálják meghiusítani az esküvőt. A ceremónia végül lezajlik Calyd és Salina egybekel, személyesen mondanak köszönetet a kalandozóknak és felajánlják, hogy az éjszaka folyamán - ha úgy döntenek - Blavoromoba juttatják őket. A lakodalom, így kezdetét veszi, bárdok váltogatják egymást a színpadon, ám Tiennor előadását senki sem tudja ezen az estén felülmúlni. Alyr Arkhon is megérkezik az ünnepségre, segítségével leleplezik az Irrid hasonmást, aki nem más mint Kalkira. Ugyanakkor a varázsló Sylvestris tudására és a napkőre is igényt tart, Doranba invitálja az elűzött varázslótanoncot. Kalkira magyarázkodik, de a lerészegedett társaságnak ez már túl sok, így inkább folytatja a mulatozást, Ybon és Syl táncra perdül, Gangwell odakint, négyszemközt vált néhány szót a fejvadásznővel, majd visszatérnek a templomba, Tiennor pedig a templomkertben tűnik el Aliriával kettesben. Miután az ifjú pár eltűnik az éjszakában, fékevesztett vigasság veszi kezdetét.