Három szerzetes érkezik Obrissarból Nilin Gar ajánlásával, Kradnak szentelt fatemplomot építenének a Trom erődben. Krahul felháborítónak tartaná még több fa kivágását, ha pedig kőből emelnék Ettemirből kellene anyagot szerezni. Nem születik döntés a templomépítésről, így hát megvendégelik őket. Az első falat Tiennor torkán akad, majdnem belehal a mérgezett fácán fogyasztásába, Ybon gyors közbenjárása menti meg. A felháborodott kalandozók megpróbálják felkutatni azokat a vadászokat, akiknek zsákmányuk szolgált alapanyagul a reggelihez. 

Rövid nyomozás után eljutnak az utolsó dwoon helyőrséghez, melyet a sátortábor határában emeltek. Egyikük azonnal futásnak ered, Gangwell a nyomában, a bárd és a paplovag lóval próbál elébe vágni. Tiennor földkitöréssel felborítja a merénylőt, hatalmas káoszt okozva, Ybon Krad erejével megálljt parancsol a dwoonnak, így Gangwellnek elég ideje marad, hogy odaérjen és harcképtelenné tegye. Megkötözött túszukat tömlöcbe vetik, Tiennor pedig lenyugtatja a kedélyeket, a harcosok pedig vidáman kezdenek bele sátraik újbóli felállításába.

A börtönbe vetett rabot megpróbálják kikérdezni, megfenyegetni, amaz végül megszabadulván kötelékeitől újfent rájuk támad. Elvakítja a kalandozókat, párducgyorsasággal próbál meg kijutni ketrecéből, Tiennornak és Kalkirának azonban sikerül feltartóztatni, végül két darab nyílvesszővel a combjaiban megtörik és feladja a küzdelmet. Haláltusája közben azért még elárulja, hogy az Ettemir alatti katakombákban működő embervadász fészek már egy ideje Morgena szolgálatába szegődött. A kalandozók hosszú vitába kezdenek, majd abban állapodnak meg, hogy két nap múlva, az éj leple alatt elindulnak Ettemir irányába.