A hősök fáradhatatlanul próbálnak módot találni Feina megszöktetésére. A torony bejáratánál megpillantják a városban uralkodó kaotikus állapotokat. Toroni katona valószínűleg még mindig nem tette be a lábát Cserevárosba,  a dokkoknál nyílvesszők tucatjai záporoznak a vörös zászlós hajókra, a lakosság jórészének pedig sikerült bemenekülnie a belső városba, amit az ölyvek ismét eltorlaszoltak. Megpillantják a város felett köröző és szájából tüzet okádó Wyvernt, amint ismétlődő körívben repked az égen, pusztán jelenlétével elrettentve a város védőit. Időnként lángra lobbantja a másik keleti torony tetején pihenő Mantikór Karmot, ellehetetlenítve annak működését, majd folytatja reptét vissza-visszatérve repülésének kiindulási pontjára. Ezt megfigyelvén a kalandozócsapat a nyugati torony lépcsőin megindul a tetőre, hátha az ott pihenő ostromgéppel eltalálhatják a repülő szörnyet. Az utolsó szinten majd féltucat Tharr papba botlanak - illetve inkább rontanak, hiszen Ybon paizsával felökleli ellenfelét, míg Gangwell nemes egyszerűséggel az ablakon keresztül dobja ki az aranyszínben pompázó toroni szerzetest. Kalandozásik során talán először tapasztalják meg a rontó átkok és aljas varázslatok egész tárházát. Tiennor átmenetileg megvakul, Gangwell ellenfele köddé válik, Sylvestris és Ybon pedig egy fekete lángokkal beborított pengével kerül szembe. Kisebb nagyobb sérülésekkel megússzák a rajtaütést, majd feljutnak a torony tetejére.

A toronyból szemügyre veszik a folyót, ahonnan kürtszó hallatszik: egy kitagadott elf kalahora nevével ékesített hajó siklik be a dokkokhoz, tapasztalt harcosoknak tűnő elfekkel és emberekkel a fedélzetén, a kormányánál egy ismerős alakkal, a fosztogató kalózlánnyal, akit talán Ihirum is szívesen látna holtan. Bár Tiennor szíve azonnal elolvad a távcsőben látottaktól, Ybon a katapulthoz ugrik, Sylvestris fémmé alakítja a sziklatöltetet, Gangwell pedig előhúzza fekete íját. Ybonnak nincs szerencséje, csupán a repkedő szörny figyelmét sikerül felhívni. A bárd és a fejvadász macska-egér játékba kezd a láthatóan mozgásában korlátozott lénnyel. Ybon és a varázslónő az alsóbb szintekre menekül, Tiennor számszeríjával kilövi a sárkány szemét, Gangwell pedig felismeri az Obrissarban érzett rózsakvarc kellemetlen szagát. A megvadult sárkányfatty mintha megszabadulna lomha mozgásától, és újra gyíkszerű fürgeséggel landol a torony tetején. Egyik nyíláson fejét bedugva, tűzpermetet szór a hősök fejére, akik alig tudnak lemenekülni a lépcsőkön, Tiennornak még a vadonatúj nadrágja is megpörkölődik. Igyekezetükben Fekete Ölyvekbe botlanak a grádicson és villámgyorsan harcképtelenné teszik azokat. Gangwell szívében fájdalom lobban, amint kioltja "testvérei" életét, Tiennort pedig a koponyából áradó melankólia figyelmezteti: Ymbol követői talán nem érdemelnének halált. A földszintről hangok hallatszanak, újabb Ölyvek érkezhetnek, a kis csapat pedig tanácstalanul, fáradtan liheg a lépcsősoron, várva a talán elkerülhetetlennek tűnő további összecsapásokat.