Raul kérésére Ybon megkezdi Inmarien kihallgatását. Isteni közreműködéssel az elf mindent beismerő vallomást tesz, kezdve Feina bujtatásával és a Toronnal történő szövetségre lépéssel. Raul azonban kegyes, börtönbe száműzi, illetve a zűrzavar csillapodtával elszállíttatja vérrokonaihoz, hogy ők ítélkezzenek az áruló felett. Gangwellék a dokkoknál elbúcsúznak Szetanától, illetve Tiennor az Árnyékkurtizánban kisebb "kezelést" kap súlyos sebére, Nir egyik szolgálójától. Kasszír, valamint ötven Szürke Vidra kíséretében hagyják el Cserevárost és érkeznek meg napnyugtára Felice létrájához. A lépcsőnél tömörülő barbárokba botlanak, akik épp harcostársakat és ismeretlen ruházatú - fehér kobra címerrel díszített köpenybe burkolt - hullákat földelnek el. Egy sárga vérvad tájékoztatja őket a tegnapi rajtaütésről, néhány elestek, de a Tulipános mezőn senkinek sem lett baja, kivéve Gangwellék útitársát. A hősök fel is sietnek, a papnők sértetlenek, a lándzsának nyoma veszett, Kita arcát pedig eltorzították, és egy elátkozott maszkkal "lepecsételték". Gangwellék bosszút esküsznek dühösen és zavartan, próbálják felmérni helyzetüket, elhelyezni magukat az események sodrásában. Míg a nász tart sakkoznak, elf szavakat tanulnak, sőt Sylvestris elkezdi beavatni Ybont az ősi kyr nyelv ismeretébe.
Tiennort eközben a Nagy Anya készíti fel - tanácsokkal és vágykeltőkkel - az ötnapos nászra, mely során minden éjjel Daellennel kell elhálniuk a szent nászt. Ennek a rituálénak mostantól minden évben meg kell ismétlődnie, így a bárd fogadalmat tesz Daellennek is, hogy szimbolikus esküvőjük után minden évben felkeresik a Tulipános mezőt, megszilárdítva ezzel Felice és Ymbol szövetségét. Tiennor és Daellen együttlétei során szorosabbá válik kapcsolatuk: ha nem is szerelem, de őszinte barátság alakul ki a "házastársak" között, és mindkét fél olyan emlékkel gazdagodik, mely hatására még a legfagyosabb hideg téli éjszakán is melegség támad szívükben. A nász végén elbúcsúznak egymástól, Tiennor büszkén csatlakozik társaihoz, a barbárok pedig elkezdik (folytatják?) a féktelen tivornyát és további törzsi házasságokat bonyolítanak le, mint például Otekaro és Ruhan a fekete ölyv klán, illetve vörös agorga klán egyesítését.
Erd Fertan érkezik vágtatva két kísérőjével. Napokig lovagoltak a fennsík kizöldült árnyékban, biztonságba sikerült ideérniük és azon nyomba tájékoztatják Ybont ittlétük okáról: az Oderat áldásával egészen Endarhirig nyomultak előre, egyesített erv és dwoon csapatok. Fertan lándzsásai Eren képviseletében, Ybon serege Calan vezetésével és Il derat hada kiegészülve dwoon nehézlovasokkal, amiket il derat fattyú ikrei vezetnek, ebből kikövetkeztetve hogy il derat jogos örököse meghalt. Ybonék nem haboznak lóra pattannak, Feinát és az elfet hátrahagyva, Szürke Vidrák kíséretében nekilódulnak, hogy csatlakozhassanak az előretolt helyőrséghez. Három nap utazás végeztével az északra eső fennsík síkfölddé szelídül, délebbre pedig patakok szabdalta füves dombok kezdenek kiemelkedni. A karcsú füstcsíkokat okádó cölöpökkel védett erőd közel ezer fegyveresnek ad otthont, a táboron kívül tucatnyi húsz fős csapat járőrözik, feltérképezi a vidéket. Calan, Hidak, sok obrissari ismerős arc köszönti Gangwelléket, rácsodálkoznak seregük zászlajára, majd megismerkednek Il derat fattyú ikreivel Errennel, a napkőbirtokos, körültekintő hadvezérrel és húgával, a Ranil-hívő harcossal. A testvérek láthatóan nagyon szeretik egymást, tapasztalatlanok és véleményük szemben áll egymással, főleg párfogóik ellenséges viselkedésének köszönhetően: Argus Estior a napkőre, mint korlátlan erejű taktikai fegyverre tekint, míg az inkvizíció küldöttje Dar Elas pont, hogy tart a dwoon ereklyétől. A kalandozók szárba szökkenő bizalma az inkvizítor irányába csak még jobban megerősödik, miután Sylvestris elmeséli sötét titkát, amit a dorani egyetemen fedezett fel a napkövek kutatása közben. Sőt Dar Elas még Kitát is megszabadítja maszkjától, így a hősök Dar Elasszal egyetértésre jutnak és megállapodnak, hogy bármilyen eszközzel, de Argust el kell távolítani Erren közeléből. Vacsora közben Gangwell belópózik a mágus sátrába, de egy írnokon, néhány ősi tekercsen és egy fogatlan ereni ágyason kívül semmi olyasmit nem talál ami terhelő bizonyíték lehetne Argusra nézve. Másnap felkeresik Harpitont, ahol a toroni követekkel fognak tárgyalni és egy tucat vidrát a helyszín biztosítására, elrejtve hátrahagynak, valamint a fejvadász megvizsgálja az ősi romokat, ahol különös suttogásokat hall, eltékozolt lehetőségéről és gyávaságáról.
Másnap két toroni légió tábornoka képviselteti magát a tárgyaláson két tucat számszeríjász kíséretében. A felek gyorsan megállapodnak néhány határvonalról, melyen túl nem szándékoznak tovább terjeszkedni. A toroniak magabiztosan ellovagolnak, Ybonék megvárják míg teljesen eltűnnek látómezejükből majd ők is megfordítják lovaikat. Harpiton tornyából hallatszó női kacaj töri meg a dombok közt uralkodó csendet. Ezeréves romok közül Kalkira lép elő néhány szürkeruhás alak társaságában. Gangwell azonnal íjat ragad és elengedi nyílvesszejét. Kalkira földbe szúrja lándzsáját, mire a dárda nyele alaktalanná válik, és szép lassan egy fekete színű anyag kezd "kinőni a rúdból" végül a feltámadó szél egy fekete lobogóba kap bele, a fejvadász nyílvesszeje Kalkira előtt néhány méterrel egy láthatatlan falba csapódva törik ketté, majd a vidrák által küldött nyílzápor is rövid időn belül válik tüzifává a lobogó láthatatlan paizsa körül. Ybonék ledermedve a történelmi jelentőségű eseménytől azon nyomban menekülőre fogják, Gangwell értetlenül áll a halálra rémült katonák láttán, de végül ő is felveszi a nyúlcipőt, Argus pedig hátramarad, hogy feltartsa a vörös fattyút. Vágta közben hátrapillantva még látják, amint a varázsló folyamatosan különféle mágikus energiával próbálja legyűrni a lobogó erejét. Visszaérve a táborba Sylvestris összerogy és visszanyeri eredeti bőrszínét, és arcát. Erren pedig remegő hangon zokogni kezd, amiért nem adta oda Estiornak a napkövet, amivel talán megmenthette volna pártfogóját.
