Bár előző éjjel tisztázták, hogy egy időre különválnak útjaik, Ybon mégis meglepve ébred társai hiányára, akik ezek szerint már az éjjel útnak indultak. Ybon sem tétovázik, Veravával, valamint Kara kíséretében dombokon és sűrű cédruserdőn keresztül felkaptatnak a kopár sziklatornyokhoz, a magányos naptemlomhoz, ahonnan páratlan kilátás nyílik a vidékre. Este a kinti zarándokok között pihennek meg, másnap reggel pedig bebocsátást nyernek a szerény bejáratú sziklatemplomba. Néhány ezüst ellenében mindegyik szintet meglátogathatják. A belső szentélyben sabbyr porokat kapargatnak toroniak a nedves falakról, gyönyörű vízesés tölti fel a középen fekvő kutat, aminek aljából a kinti kút felé megy a víz, egy másik elvezető nyílás azonban a hegy gyomrába távozik.

A naptemplom könyvtárába nem engednek be senkit sem, oda éppen egy zavarodott, fiatal leányzó szeretne belépni. Tara egy belső szentélybe vonul leróni a kegyeletét, így tenne a paplovag is azonban kiáltást hall a könyvtár felől. A furcsa Doar sikeresen kinyitotta a könyvtár ajtaját, majd szabályos ámokfutásba kezdett, aminek eredményeként teljesen feltúrta a helységet. A könyvtáros őrökért kiált, Ybon azonban gyanúsnak találja a túlbuzgó szerzetest, feltartóztatja és bezárja az ajtót, az őrök pedig kint ragadnak. Doar elárulja hogy egy értékes tárgyat keres, mellyel északra menekülhetne. Ybon -valamilyen sugallat és az álmai hatására - a hátsó falon lévő freskó mögött egy titkos lejáratot talál. Sok-sok méteres kúszás után, egy több mint kétezeréves pyarroni templomban találja magát, többemelet magas szobrokkal, melyek ábrázolásai jóval eltérnek a mai istenalakoktól: az istenek kör alakban helyezkednek el, Orwella is helyet foglal a gyűrűben, Krad pedig hatalmas majd egész testét eltakaró paizsal és karddal áll apja oldalán. A terem közepén lévő medencét a plafonból lezúduló víz tölti fel, a padlót pedig egy bonyolult képeket és rúnákat magába foglaló hatalmas labirintusmintázat borítja, melynek egyes járatai a gyűrűn kívülre vezetnek. Ennek megfejtésével Ybon órákat tölt, de mivel rettentő összetett és zsúfolt a szimbólumrendszer, csak néhány értelmezési réteget tud elkülöníteni egymástól: az első, a történelem megjelenítése, melyben minden cselekedet összefügg, a második az ezen cselekedetek szabadsága, mely nem elrendelt, de helyes meghozataluk az istenek dicsőségére válik, a harmadik értelmezési réteg pedig a megfelelő döntések és cselekedetek meghozatala melynek eredménye az istennel való egyesülés. A lefáradt Ybon egy mélyebb meditálással feltöltődik, majd átkutatja a termet. A középen lévő medencében megtalálja a Doar által emlegetett rubintvörös amulettet, a terem végében pedig egy bőrkötetre lel, kevésbé ismert pyarroni rituálékkal: Az őrzők könyve. Indulás előtt magába szívja a történelmet, szemével elidőzik a hatalmas Krad szobron, majd átszellemülten visszaindul a könyvtárhelységbe. A megszeppent szerzetes maximum csak sejthetett valamit a templom múltjával kapcsolatban, ám Ybon bőkezűen megjutalmazza amiért "leengedte" őket a szikla gyomrába. Ybon a szabad ég alatt nagyon gyorsan álomba szenderül, másnap reggel pedig visszaindulnak Endarhirba.