A zephylek "ajándékaként" a hősök a tér szövetén átutazva bukkannak fel Shulur egyik arénájában. Alig ocsúdnának fel, máris valamiféle viadal kellős közepén találják magukat, ahol éppen a szabályokat (vagy nevezzék bárhogyis őket) ismertetik. A tenger sós illata, a nyomasztó hőség és forró homok, valamint a kör alakú nézőtérről üvöltő, többezres tömeg ellenére a kalandozók rögvest felmérik három, ellenük küldött gladiátor  pozícióját. Tiennor nyomban fantomalakot varázsol, Gangwell pedig a harang elkondulása után félkörívben rohanni kezd. Elsőként ő szembesül az aréna alattomos kialakításával, éles tűk záporoznak a hátára, majd Ybon is felfedez valami gyanúsat a homokban, így védekező állásba helyezkedik, a vele szemben álló Igra Kal nevű gladiátorral. A kalandozókhoz tartozó stratéga kezdetben reménytelen tekintettel kémleli az eget, majd ahogy felismeri kényszerű csapattársai erejét, megpróbál némi segítséget nyújtani nekik - nem sok sikerrel. Jakhir első lövése süvítve fúródik az aréna egyik falába a fantomtiennor mellett, miközben Gangwell párducsebességgel majdnem körbe futja a fél pályát. A számszeríjász második lövése eltalálja Ybont, mire a láthatatlanságba burkolózó Tiennor lángra lobbantja Jakirt. A harmadik körben tartózkodó köpenyes alak kántálása közben véget ér és Ybon páncélja hevülni kezd. A Krad lovag nem bírja támadásra késztetni ellenfelét - valószínűleg amaz is tisztában van az aréna felépítésével - így egy litániával bírja rá, hogy önként lépjen a földből enyhén kimagasló kőlapra, mire valamilyen permet csap ki széleiből, megégetve testét. A fejvadász a boszorkányra támad, ám a sötét tanok mestere túljár az eszén és újabb tűk csapódnak Gangwell hátába. Tiennor mágiájával a földhöz lapítja a sérült Jakirt, akitől Gangwell megszerzi fegyverét, végül elbukfencezik mert meghallja a mögé került boszorkánymester újabb kántálását.

Eközben a savfelhőtől megvadult gladiátor Ybonra támad, a paplovag pedig minden erejét beleadva visszatámad és lemetszi ellenfele karját. Azonban páncélja elviselhetetlen fájdalom kíséretében már narancssárgás színben kezd izzani. Tiennor az egyik belső kerítés kialakításában felfedez egy csőrendszert, aktiválásba hozza, mire a belső körbe jéghideg víz zúdul. Több se kell a paplovagnak, azonnal beleveti magát a hűsítő, térdig érő habokba. A boszorkánymester elbaltázott varázslata miatt - az ujjából kicsapó tüzes gömb elől, könnyedén bújt el a fejvadász - futásnak ered, ám Gangwell második nyílvesszeje átfúrja koponyáját. Jakir, a bárd mágiájától megszabadulva a fal mögött lapul, még egy dobótőrrel reménytelenül célba veszi a Krad lovagot, de mellvértjéről szánalmasan pattan le a penge. A körbevett lövész feladja a csatát, a tömeg egyik fele éljenzésben tör ki. Gangwell fegyvertelen, legyőzött ellenfele mögé sétál, mialatt Tiennor és Ybon, Jakir életének megkímélése mellett dönt. A felingerelt fejvadász, a kiáltozó tömeg legnagyobb elégedettségére lemetszi Jakir fejét, majd vérszomjas, bosszúálló tekintettel körbehordozza a tömegnek azt. A stratégák levonulnak a pályáról, Gangwell átkutatja a holtakat, Ybon és Tiennor, a toroni társaságában a nézőtér alatti alagútrendszer egyik helyiségébe mennek. A kellemesen hűvös "cella" terített asztallal, gyógyító balzsammal és két fiatal leánnyal fogadja a győzteseket. Ybon minden mást mellőzve imádságba kezd, hogy e sok-sok őrület közepette el ne veszítse józan eszét, Tiennor és Gangwell pedig a rabszolgalányok társaságában piheni ki fáradalmait. A stratéga magukra hagyja őket, hogy az esti lakomán higgadtabban tudjanak beszélgetni. Az ima és masszázs végén, a gyógyító kenőcsök áldásos hatásának köszönhetően mély álomba zuhannak.