Lyssillel az oldalukon és hatalmas örvénylő felhőkkel a hátuk mögött érkeznek vissza Geronumba Ybonék. S bár a szűnni nem akaró mennydörgő gomolyfelhők esőcseppek nélkül vonulnak tova, a feltámadó széltől, örvénylő óceánná változó fűtenger mégis békés, már-már meghitt hangulatot vált ki a csapat tagjaiból. Mielőtt leszakadna az ég megebédelnek, felkeresik a Fújtatót és továbbadnak néhány fegyveren. Hála a kovácsinas tanekei pálinkájának, a felbukkanó Elinus - oldalán udvari zenészével - újabb kockajátékra invitálja Tiennort, valamint Ybont. Gan Aldar érdeklődve fordul Berda felé, Kalkira és Verava pedig szorgosan töltögetik a pálinkát. a Lombhullás Árvája borzalmas előadásmódja kételyt ébreszt a társaságban a fickó valódi kilétét illetően, mindenesetre Tiennor gyorsan belekezd egyik szerzeményébe, így néhány vilemmori zsoldos is csatlakozik a rögtönzött "dalpárbajhoz". Elinust továbbra is cserbenhagyja szerencséje, Gan Aldarral viszonylag korán továbbáll. A társaság nagy része nyugovóra tér, Berda szívesen osztozik Tiennor prémtakaróján, Lyssille a koboz tokjába rejti aranyát, míg Ybon behúzza a részeg, horkoló Veravát a sátorba. Gangwell esti sétájára indul, hogy rendet tegyen gondolataiban. Miközben az elmúlt napokon rágódik a kavargó szél veszít erejéből, a felhők pedig hirtelen ontani kezdik magukból az esőt. A szabad ég alatt, zuhogó esőben álldogáló Gangwellben valamiféle lelki béke fogalmazódik meg, a Kermiren tapasztaltak hatására.

A másnap reggeli haditanácsot hármas kürtszó nyitja meg. Kerta bárónő bejelenti, hogy sikerült Taneassal megállapodniuk annak érdekében, hogy kordában tartsák szövetséges nomádjaikat, így az expedíció új iránya dél lesz. A zúgolódó tömeg bár hamar lecsillapodik, az elégedetlenség tapintható. Taneasból igen gyorsan érkezik a hűbéresküt megfogalmazó követ, aki hosszú szónoklatba kezd. Ybonnak feltűnik egy villanásnyi lilás árnyalat Vittella tekintetében, eszébe juttatván a tanúk beszámolóját Veraváról, a gyilkosság előtti pillanatokban. Gangwell felméri a 30 fős küldöttséget, majd megpillantja a furcsa rózsaszínes fénnyel vibráló gyűrűt Vittella ujján. Erd Fertan és Ybon hangot adnak elégedetlenségüknek, amihez rögvest további lovagok is csatlakoznak. A növekvő feszültség csillapítása végett Tiennornak és Ybonnak sikerül meggyőzni Kertát, hogy négyszemközt tárgyaljon a követtel. Tiennor hirtelen ötlettől vezérelve tanácsadóként követi őket a nagyterembe, ahol a mit sem sejtő Vittella ujjáról lekapja gyűrűjét. A követ felordít, roppanást hallatnak bordái, arcát mintha megnyúznák hátrahúzódik feje búbjára és levedli emberi álcáját. Kerta félelmében felsikoltva elrohan, míg a valószínűleg nem evilági teremtmény Tiennorra támad. Az érkező Gangwell Krad áldásával - hála Ybonnak - lemetszi a förtelem karját, majd Ybon halálos csapásával megpecsételi a szörny sorsát. Amint elpusztul a lény, fegyverekre fröccsent vére reakcióba lép a fémmel, semmivé oldva azt. Kerta és a lovagok odakint rettegve várják a győztes felet, majd megkönnyebbült pillantással fogadják a három harcost. Az események hatására semmisnek tekintik a Taneassal kötött alkut és egyhangúlag szavazzák meg a kereskedőváros ostromát, azonban Tiennorék türelemre intik a lovagokat, időt kérnek Kertától, hogy megtalálhassák a módját a minél kevesebb áldozattal járó offenzívának.