Megérkezve Csereváros határába, a kis csapat belefut a település egyik felderítőegységébe, akik éppen akasztani készülnek egy uwel lovagot, mivel amaz erőszakosan próbálta hirdetni igéjét, tudatában annak, hogy Cserervárosban tilos ilyesmit cselekedni. Miután kiderül, hogy a csapat vezetője Korgisz apja, Tiennor bánatára (és ezüstjére) csetepaté nélkül nyernek bebocsátást a városba, azzal a feltétellel, hogy ellátogatnak a Boszorkányhoz, mivel Sylvestris kinézete cseppet sincs Kasszírék ínyére. Niir örömmel fogadja a megfáradt kalandozókat, Sylvestrist is bátran engedi a falak közé, sőt a hősöket egy közös esti "imára" is meginvitálja. Miután jól megebédeltek, szétnéznek, vásárolgatnak, majd Kasszír kíséretében ellátogatnak Korgisz anyjához, a város talán harmadik legbefolyásosabb emberéhez, Szetánához, aki a kikötő üzemeltetéséért felel. Szetana megajándékozza a kalandozókat egy hajóval, de a felajánlott szállást már nem fogadják el, így az Árnyékkurtizánba kapnak ajánlást, ahol Ihirum üdvözli őket és ajánlja fel szolgálatait kölcsönös nyereség reményében. A kocsma mögötti Krad templomban megismerkednek a város talán egyetlen pyarronita képviseletével és szert tesznek egy teljesen egyedi mechanizmussal rendelkező hajítógép leírására. Az impozáns, égbeszökő tornyokkal megáldott Weila szentélyt zárva találják, így a Gladiátor pengéjében kötnek ki. Itt a csapat mindegyik tagja hamar megtalálja saját szórakozását. Gangwell táncra perdül Nir egyik szolgájával, Tiennor benevez a holnap esedékes Dalpárbajra, majd beszélgetést kezdeményez egy elbűvölő elf hölgyeménnyel. Mindeközben Ybont és Sylvestrist borkostolóra invitálják a fogadó csendesebbik végébe. Hozzájuk gyorsan csatlakozik, a nagy népszerűségnek örvendő Mecahn, a Mantikór Karmának kezelője. Gangwell eközben kapcsol, hogy talán kissé óvatosabbnak kéne lenniük, ilyen ismeretlen terepen, így visszavedlik hidegvérű testőr szerepbe és barátai felé intézett óvó pillantások közepette feltérképezi a fogadót. Tiennor flörtölni kezd a hosszúéletűvel, közben megérkezik férje, Dhuvinn Trem, akivel nyájasan köszöntik egymást. A bárd csatlakozik Ybonékhoz, nyugtázva Gangwell köddé válását, visszaindulnak az Árnyékkurtizánba. A fejvadász ablaka tárva nyitva, így Tanava gyönyörtől eltelt kéjes sóhajai fogadja a kalandozókat.

Sylvestrist hátrahagyva csatlakoznak Niir éjszakai imájához, Ybon kivételével, aki azon nyomban eretnekséget szimatol. A paplovag Kradhoz intézi szavait, és amíg két társa gyanútlanul egy orgia szereplőivé válnak, addig Ybon felfedezi Feina jelenlétét a városban. Gangwell még sosem tapasztalt ekkora gyönyört, ugyanakkor a bárd is rendkívül derűsen távozik, a Morgenához intézett fohász alaposan lefárasztotta őket, Tiennort megihlette, Gangwell azonban ledobja fegyvereit és nagyon gyorsan álomba horkolja magát.

Másnap reggel Gangwell és Tiennor furcsa, viszkető érzésre ébred, melynek forrása nadrágjuk éke: a tegnap este kellemes emléke azon nyomban elátkozott reggellé változik. Dühösen és sietve rohannak, Niir pedig mosolyogva várja a csapdájába belesétált kalandozókat. Gangwell pengéjével venne elégtételt, de Tiennor igyekszik a szavak erejével meggyőzni barátját, végül egy zsák aranyat kénytelenek hátrahagyni. Mindezek után ellátogatnak Lyanassus Raul házába, ahol rég elfeledett istennők és istenek arcképei díszítik termeit. Eközben Verava a váltóban próbál szerencsét és minimális veszteséggel sikerül cserealapot szereznie, néhány ezüstöt hátrahagyva. A kiadós ebéd és hosszúra nyúlt éjszaka eredményeként ismét pihenőre tér a csapat, majd naplementekor ellátogatnak a Gladiátor pengéjébe. Rengetegen verődtek össze a kocsmában: matrózok, utazók, vándorénekesek, kalandorok, zsoldosok, szerencsevadászok. A népes társaság már ittasan, vidáman fogadja a bárdok párviadalát és bár nem túl kifinomult a hallgatósereg, mégis a legügyesebb bárdokat juttatják tovább a döntőbe. Tiennort megizzasztani sem sikerül, így könnyedén játssza le a színpadról az arra nem méltókat. Féltucat bárdot mind maga mögé utasítva és egy zsák arannyal gazdagabban ugrik le a színpadról. A bajnokot és társait pedig ingyen borral kínálják.

Megkoronázandó az estét, hálófülkéjében maga Inmarien várja egy gyors együttlétre. A kompánia már majdnem az álomföldek békés ösvényeit járja, ám a csendet Sylvestrs fájdalmas sikoly hasítja ketté. Syl arca még jobban eltorzul, bőre haloványabbá válik, a testét borító rúnák cseppet kidoromborodnak. Elátkozója közelebb érkezhetett, mivel az átok annál erősebb, minél közelebb van annak megidézője. Ybon megvizsgálja és úgy ítéli meg nincs birtokában annak a gyógyító erőnek, ami ezen segíthetne. Így a csapat Inmarien távozása után a varázslónő szobájába marad. Még napfelkelte előtt oson be egy árny, Gangwell bódultan ébred és magát Kalkirát pillantja meg arca előtt. Mindenki más csendesen pihen, senki sem ébred fel a fejvadászok beszélgetésére. A lány kezdetben gyengéden közeledik Gangwell felé, de amaz semmilyen együttműködést nem mutatva kénytelen ájultan a padlóra dőlni Kalkira súlyos csapásától. Másnap reggel zsivajra ébrednek, az ablakon kibámulván pedig feltűnik a hangorkán forrása. Vörös lobogós hajók érkeznek kelet felől, sárga oroszlánnal a közepükön, körülbelül kétszer száz emberrel próbálnak partra szállni. A Mantikór karmai lángolnak, a dokkok felől pengék csattanása és íjak pendülése hallatszik. Ybonék gyorsan kapva kapnak a lehetőségen és Raul háza felé sietnek. Útközben Kasszírba botlanak aki századával valószínűleg a város védelmét próbálja éppen megszervezni. A polgármester kapuja zárva, Fekete Ölyvek őrzik, a dühös nép hiába könyörög nekik védelemért. Gangwell kimászik a dokkok fölé magasodó falakra, miközben Tiennor az Ölyvek figyelmét igyekszik elterelni. A fejvadász fél perc alatt a kapu túloldalán terem, majd miután zárva találja azt hergelni kezdi a népet. Ybon hirtelen ötlettől vezérelve nekiront az egyik barbárnak nekipréselve, végül feldöntve a kaput, ami Gangwellre zuhan. Tiennor sikertelenül próbálja feltartani a beözönlőket, Sylvestris jéggé változtatja a Gangwellre zuhant kaput, így az szilánkosra roppan a paplovag súlya alatt. Dhuvinn Trem tornya felé veszik az irányt, betörik ajtaját és Feina nyomait kezdik kutatni. A toroni ereklyékkel teli teremben végül a föld alá vezető lépcsőt célozzák meg, Ybon sugallatára. A halálos csapdát követő folyosó végén, rúnákkal ékesített elágazásba botlanak, valamint egy vérrel teli medencére. Az egyik sarokban hatalmas kutyaszerű fenevad szuszog, jöttükre azonnal felébred. Ybon egy nevesített démont vél felfedezni a szörnyben, s miközben a teremtmény elpusztításán gondolkozik, a harc hevében véletlenül megsebesíti Veravát. Tiennor végül lángoló tűzkardjával szeli ketté az ocsmány dögöt. A tetemet hátrahagyva jobbra fordulnak, a kékes fény forrásába igyekeznek.

Gangwell csapdát szimatol, a cella előtt elterülő hatalmas pocsolya elragadja a Vérfogat, ám a  fejvadász nem engedi azt. A csapattársak hitetlenkedve néznek, ahogy a bokáig érő vízben elmerül társuk, majd fél perc múlva előbukkan annak mélyéről. Ezalatt Ybon a járat másik végében egy palló segítségével szabaddá teszi az utat:

Rengeteg szenvedés és harc után, jónéhány hónap elteltével az ifjú elf leány ismét megmentői öleléseiben tudhatja magát. Feina nem tudja nevessen e vagy sírjon, mivel tisztában van vele, hogy jelenléte talán az eddigieknél is nagyobb veszélyt hozhat kiszabadítóira.