A fekete lobogó felbukkanása bár összezavarta az endarhiri helyőrséget, meg nem törte, így villámgyorsan nekiálltak a védelem megszervezésének: visszahívták a portyázó csapatokat, felderítőket küldtek ki a déli dombok irányába, tömegesen álltak be kovácsinasnak, a falak megerősítését folyamatos fűrészporos ködfátyol kíséri. Az emberek szívébe bár beköltözött a félelem, mégis akik idáig eljöttek, azok lelkében végül a bátorság legyűri a rettegést, így a Győztes csaták - és Arel kvartjának elbúcsúztatásának - ünnepét bár visszafogottan, de mégis alkoholmámorban ünnepli meg a tábor. Másnap - egyúttal Kyel kvartjának beköszöntekor -, villámgyors válasz érkezik északról. Az oderat ezúttal saját betanított - egy vagyonnal felérő - albatroszainak egyikét bízta meg a válaszlevéllel, mivel ezek a Beriquelről származó madarak hatékonyabban, legfőképpen sebesebben juttatják célba az üzeneteket. A levélben az oderat megbízza Ybon da Garrult, hogy áldja meg a helyőrség tagjait, készüljenek fel egy esetleges támadás visszaverésére, tartsanak ki, ne féljenek semmit, mert az északi sereg derékhada már úton van élükön az oderattal, és a Teremtő akarat ünnepére megérkeznek Endarhirba. Továbbá felkéri a seregek vezetőit, hogy ezúttal ténylegesen tegyék félre nem csak nézeteltérésiket, de önös céljaikat is, mivel csak egységesen tudnak kellő ellenállást kifejteni a gonosz erők fellépésével szemben. 

Endarhirba érkezik Sarad Sor és meglehetősen elérzékenyül rég nem látott egykori diáktársa láttán, olyannyira, hogy fel sem tűnik számára Sylvestris tettetett öröme. Syl arcán halovány szomorúsággal keveredő sajnálat jelenik meg Sarad Sor irányába, de az elfogult varázsló végül sikeresen felkéri, hogy együtt próbálják feldolgozni Argus Estior tábori hagyatékát, kárára annak, hogy Ybon kyr nyelvoktatása ezáltal háttérbe szorul. Kasszír Ybont hívja segítségül a környék térképének elkészítésére, valamint felkéri Gangwellt, ha van rá mód akkor képezze tovább a Vidrákat. Verava eközben igen jó viszonyba kerül az ikrekkel, sőt időnként a bánatos Errennel gyakorolják a bajvívást, amikor Gangwellnek éppen más dolga akad. Tiennor rosszullétei visszatérnek, így ismét álmatlan éjszakák sorozata vár rá, Sylvestris pedig - Sarad Sor sűrű morgásainak kíséretében - tanulmányozni kezdi az üvegcsét, az Igere szobrot és a feltevést miszerint a bárd mágikus hatalma immár nem korlátozódik a csillagok állására. Dar Elas, Tiennor és Ybon - valamint, ha éppen szíveskedik ráérni - Sarad Sor  támogatásával próbálja minden tudását, feleleveníteni és kiegészíteni, amit eddig a lobogókról élete során megtudott. Tara felkéri Ybont, hogy meséljen neki az északi hatalmasságokról, illetve Kita tiadlani beszámolóit is türelemmel végighallgatja. A nappalok gyakorlástól és munkától terhesen telnek, míg az éjszakák a várakozás és kétségek gyötrő súlya alatt vánszorognak. Kalkiráról semmi hír, a felderítők feltételezése szerint délnek indulhatott.