A kedvező széljárásnak és Tiennor mágiájának hála, a szaglászó törpök mellett sikeresen elosonnak. A mesterséges folyón mindannyian felkapaszkodnak egy hatalmas farönkre és azon úszva jutnak be a Zephyl erőd kikötőjébe, ahol a nagy fennforgás közepette könnyedén jutnak el a barlangba, ahol a rönköket készítik. Itt kiderül, hogy a frissen utaztatott farönköket azon nyomban elégetik és a domb gyomrából, titkos alagúton érkező rönköket úsztatnak tovább délre. A kalandorok némi értetlenkedés és szárítkózás után, a Corlar által szerzett köpenyekbe burkolózva elindulnak az Antoh szentély felé. A sűrűn benőtt és évtizedek óta elhagyatottan álló templom kertjében, a kiszáradt kút mélyén megtalálják a rejtett járat bejáratát. Nem kevés  sötétben kúszás után az erőd tömlöcében kötnek ki és találkoznak a mézkereskedővel, akit rabszolgakereskedők ejtettek foglyul a pusztában. A mézkereskedő elmeséli, hogyan csatáztak tíz évvel ezelőtt az erődtől északra lévő rengetegben: egy felbukkant lobogó, mely nem tartozott egyik országhoz sem, mert a vörös és fekete színek sávokban helyezkedtek el rajta, arra buzdította a környező északi és toroni csapatokat, hogy öldöklő küzdelembe bonyolódjanak. A csata tíz napig tartott és mindkét fél erőit felemésztette. A zászló végül pusztító robbanásban megsemmisült, a parancsnokok - köztük Ybon da Garrul apja - megfogadták, hogy soha senkinek sem fognak beszélni erről az eseményről. A mézkereskedő úgy gondolja, hogy az új felbukkant zászló, Ybonék jelenléte és a törpök munkája valamilyen kapcsolatban lehet a tíz évvel ezelőtti történésekkel, így elindult Endarhir felé, de útközben fogságba esett.

A lépcsőn fölfelé kaptatva eljutnak az istállóból kialakított titkos Morgena szentélybe, ahol bődületesen nagy és ocsmány szörnyekbe botlanak. Tiennor mágiája biztosítja a meglepetést, Ybon ketté szeli egyik ellenfelét, Kita azonban elvéti csapását és majdhogynem halálos sebet ejt Corlar combján. A feljajduló zsoldosnak Ybon gyógyitala segít túlélni. A szörnyek mögött Tiennor megítélése alapján egy tér és egy idő manipulálására szolgáló kaput találnak, valamint törpöket és mindenféle fafeldolgozásra használható eszközt. Kicsit bizonytalanul de végül, Kasszírt és Corlárt hátrahagyva lépnek át az aktivált kapun, mely Tiennor ismeretei alapján a múlttal áll kapcsolatban. A roppant fájdalmas, egyben transzcendentális élmény, a "nemlét" megtapasztalása után a Zephyl erődben találják magukat, valószínűsíthetően ugyanabban az istállóban. A várost éppen ostromolják, óriási a káosz, itt is jelen vannak a törpök, épp az utolsó rönköt pakolják le egy szekérről. Egy közeli sikátorból sikítás hallatszik, majd a Kalkira nevet is hallani vélik. A kalandozók egy vörös hajú tizenéves lányba botlanak, aki éppen valamilyen megbízatás céljából igyekszik végezni áldozatával. Társa lefogja a szerencsétlent és Kalkirára parancsol, de a lány habozik, mire Gangwell egyszercsak odalép mellé és nyakába akasztja Ybon amulettjét. Kalkira tekintete teljesen zavarttá válik, csak egy köszönömöt nyög ki remegő ajkaiból, a nyomban távozó fejvadász irányába. Kiszemelt áldozatát otthagyva futásnak ered. A csapat bízván abban, hogy ezzel a lépéssel talán előnyükre változtatták meg a jövőt - illetve jelenüket - a portálhoz szaladnak. Sikeresen visszajutnak - feltehetőleg - saját idejükbe.

Az "utazás" padlóra küldi őket, alig nyerik vissza tudatukat, arra ocsúdnak, hogy Corlar paizsával Kitát arrébb löki társaitól, akik körül egy kékesen vibráló burok képződik. A burok túloldalán egy Morgena papnő vicsorogva érdeklődik, hogy mégis miajófenét képzeltek magukról, hogy csakúgy átsétáltak egy időkapun, mivel nem kevés áldozatával járt, hogy kicselezhesse az ősi törvényeket és egy úgynevezett zsebidőkaput tudjon működtetni csendben és titokban. A kalandozók számára így világossá válik, hogy a rönkök valószínűleg az elpusztult zászló által felszabadult energiában "fürödtek" és annak köszönhetően váltak különlegessé. Missillina a bíborköpenyes tanítványaként mutatkozik be és örömmel tudatja a hősökkel, hogy Ők maguk lesznek a Waran Uban, vagyis a  hadjárat előtti Tharrnak ajánlott áldozat. Kasszír vére sötétvörös patakként szökik a rúnák között, mire Missillina hármat dobbant botjával. A csapat talpainál lévő vésetek fellizzanak. Egy pillanatra süketen és némán állnak a semmiben, majd néhány másodperc múlva, a csillogó nap vakítja el szemüket, sós tengerillat csapja meg orrukat, hullámokat pillantanak meg, de ahogy tudatok és szemük kitisztul a hullámok valójában hatalmas embertömegek csápoló karjai. Ahogy a csengés abba marad fülükben, meghallják a több ezer fő hangját, a nézőtérről érkező harci dobok mély lüktetését. Ybon, Tiennor és Gangwell egymástól falakkal elválasztott arénában találja magát, ahol éppen egy viadal felkonferálása zajlik Shulur egyik városnegyedében.