A hősök sötét utcákon bolyonganak a kikötőben, időnként kiáltozások hallatszódnak a sötétben, ám a fogadókból kiszűrödő zajok gyorsan elnémítják a fájdalmas sikolyokat. Moló molót követ, egy vámszedő megszabadítja néhány aranyuktól, végül Oder kissé becsiccsentve, gyanúsan kezd méregetni egy hajót és fellép a fedélzetére. A kalandozók kétkedve követik, de a hajó gyomrában leledző törpöknek kiadott vezényszavak megerősitik hitüket, hogy nem mindennapi kapitánnnyal van dolguk. Lassan, gyanútlanul hagyják el a kikötőt, Oder rutinosan, minden szabályt betartva siklik ki a nyílt tengerre. Eközben Ybonék megismerkednek a felszabadított törpök múltjával, Gangwell pedig derűsen nyugtázza, hogy nagy valószínűséggel egy kalózhajóra sikerült feljutniuk. Az erv tengeri betegsége, a barbár ivászata és az elf pihenhetnékje megalapozza az est hangulatát.

Miután Brenailnak sikerül kikúrálnia az ervet és a többiek is ittak egyet Oderrel, vitába szállnak, hogy melyik kikötőbe is induljanak tovább. Végül úgy döntenek - ellentétben az ervvel, aki az Oderat seregéhez csatlakozna -, hogy Ghastalban lépnek partra, biztosítandó az antoh angyala és Calyd Karnelian egybekelését Alidarban. Közben egy Szindvili albatrosz szegődik a hajó mellé, mely az irányváltás után északnak repül, a hagyomány szerint tovább hordozva a balszerencsét valaki másnak. Gangwell hasznos holmik után néz, Oder kétes minőségben dalolálszni kezd, Brenail minden erejét a hajó felgyorsítására összpontosítja, Tiennor pedig megüzeni az Oderatnak terveiket. A szélcsendben süvítve szelik a tenger habjait, borozgatás közben néha felvillan egy távoli hajó világossága, Oder pedig bizakodva jegyzi meg, hogy holnap délutánra akár partot is érhetnek.