Semmi sem történik Brenail tette után, a kalandozók szomorúan indulnak tovább, míg Atakse és kísérője a megmaradt csónakkal próbálnak meg eliszkolni az érkező toroniak elől. A folyosókon - feltehetőleg - Alidar irányába haladva, mintha Brenail halk sírása, majd őrjítő skoltásai kísérnék lépteiket. Wird összezavarodik, a barbár értetlenkedve kardot ránt és előresiet, a többiek pedig furcsán kezdenek viselkedni egymással. Ybon néhány litánia kántálása után döbbenten tapasztalja, hogy minden irányból érezni kezdi a papnő jelenlétét. Belnót nem érik utol, közben Gangwell egy rejtekajtót talál a sötétben, keskeny és roppant meredek lépcső indul felfelé, ahonnan a barbár hangját újra hallani vélik. Fáklyával kezükben hosszú mászásba kezdenek, amit végtelennek tűnő kúszás követ. Egy oldalra csúsztatható sziklatömbön keresztül újabb zöldes derengésbe burkolózó folyosóra érkeznek, ám az önmagától visszazáródó kőajtón Ybon, csak Gangwell kötelének és Tiennor gyors reakciójának köszönhetően jut át épségben.

Brenail hangját újra hallani vélik, időnként eszeveszett kacagás váltja fel folyamatos sírását. Két irányba halad tovább a folyosó, az egyik egy oszlopokkal díszített terembe fut, azok tövében pedig a maradék négy toroni üldögél, látszólag mozdulatlanul. Gangwell azt tanácsolja inkább induljanak a folyosó másik vége felé, ám Tiennor megpillant egy rúnavésetes kulcsot az egyik harcos nyakába, így csak ennek elcsenése után fordulnak vissza Ybonékhoz és haladnak az ellenkező irányba. Egy elképesztően magas csarnokszerű teremben találják magukat. A szemközti falon résnyire nyitott faajtón egy alidari sikátorból szűrödik be fény, a szoba közepén, a padlón aranysárgán csillogó pajzsszerű minta díszeleg, melybe többféle nyelven karcoltak szövegeket. Wird felismeri a szimbólumot, megörül és nyomban kilép az alidari utcára. A többiek azonban csapdát sejtenek. Gangwell egyik tőrével átnyúl a sikátorba, ám mikor visszahúzza azt, pengéje semmivé lesz és ahogy Wird értetlenül visszafordul hitrelen megrepedezik bőre és milliónyi kis darabra hullik teste, a sikátor pedig sötétségbe borul. A pajzsdíszen található szöveg alapján a megfelelő ige kimondásával bebocsátást nyerhetnek a vágyak városába. Gangwell, Wird meggondolatlansága miatt rettentő dühösen és haragosan mormolja el a Brenail által megsúgott szavakat, a paizs kiemelkedik a földből, oszlopot képezve a mennyezet irányába emelkedik. A plafon több irányba kezd széítnyílni, megpillantják az égboltot. Forró napfány ömlik be a terembe, majd egészen a felszínre emelkednek és az alidari fejvadászok kiképzőközpontjában találják magukat. A megilletődött hősöket azon nyomban a Maszkok Mesteréhez kísérik, mivel elképesztő tettüket nyomban jelenteni kell a város vezetőinek. Nem sikerül meggyőzniük vezetőjüket arról, hogy előszür Karnelian úrhoz kellene menniük, így az alidari utcákon sétálva kell felkészüniük a toroni árulóval való találkozásra.