A tűz körüli ücsörgés váratlanul csap át gyilkossági kísérletbe: Doar próbálkozására Ybonék végtelen nyugalommal és türelemmel reagálnak (közvetlen azután, hogy Tiennor mágikus erővel hátra lökte, Gangwell pedig ráugrott és kicsavarta kezéből a tőrt). A zokogó, érzelmileg teljesen instabillá vált tolvajlányt sikeresen lenyugtatják és Verava társaságára bízzák. Kita kissé értetlenül pislog, de aztán vállvonogatva csatlakozik a Zephyl erőd bevételéről szóló diskurzushoz, melyhez később Erd Fertan is betársul. Úgy döntenek, hogy együtt masíroznak és az erődtől néhány órányira fognak különválni, majd jelet adni az ostrom megkezdéséhez. Erd Fertan bólint és elindul felkészíteni a csapatát, Tara is elbúcsúzik, Morg Serpensel társalognak kicsit, sőt Elinus is felbukkan néhány szó erejéig, azután mindenki nyugovóra tér, mivel másnap kora hajnalban elhagyják Endarhirt. 

Másnap reggelre a kapun kiérve megpillantják seregüket, valamint Erd Fertan katonáit, akik csatasorba rendeződve fogadják a con-okat. Mindenféle ceremónia nélkül útnak indulnak, egészen estig menetelnek és a szabad ég alatt hajtják álomra fejüket. Hajnalban Sylvestris üzenetével érkezik egy futár Ybonhoz: Odlathon elesett. Eszerint a barbárok a vártnál korábban megindulhattak és erőteljes csapást mértek a Keselyű légióra. Ybon kissé csalódottan veszi tudomásul a hűvös üzenetet, így parancsára folytatják a menetelést. Az erődhöz érve elválnak a derékhadtól, néhány tucat vidra kíséretében a Cédrus liget felé veszik az irányt. Az erdőben lépkedve furcsa érzések kerítik hatalmába a hősöket, évekkel ezelőtti emlékképek foszlányai tódulnak elméjükbe. A fák között valaha véres csatát vívhattak, mindenféle fegyverek és csontvázak tanúskodnak erről: toroni és északi katonák csaphattak itt össze. Hamarosan az egykori csatamező képzeletbeli közepén megtalálják a favágó, vak törpéket, akik a Zephly-ház hajóihoz felhasznált fatörzseket dolgozzák fel, és úsztatják le a mesterséges csatornán, egészen az erődig. Bár világtalanok, úgy tűnik szaglásuk kellően kiélesedett, ezért a kalandozók inkább kikerülik őket. Hátrahagyva a vidrákat és Veravát a lovakkal, az erőd és az erdő között félúton találják magukat, azon tanakodván, hogyan juthatnának be az erődítménybe.