Toroni hadihajók tucatjai állomásoznak a tóvidéken, Ybon messzelátója alapján legalább hatvan sokárbocos hajó gyűlt össze, tucatnyi evezős társaságában. Nyomasztó nyugalommal, békés távolságból figyelik az Alidarba hajózó kereskedők bárkáit. A krad lovag tovább fürkészik és bár a császári gályák mozdulatlanok, a fedélzeten komoly készülődés folyik. A kalmárok sietősre fogják, sokan toroni zászlókkal aggatják tele hajóikat és toroni nyelven kezdenek ordibálni egymásnak. Oder Relin komor ábrázata sem tántorítja el a hősöket, egyöntetűen kitartanak eredeti úticéljuk mellett. Tiennor megpróbálja Wirdet meggyőzni saját igazukról, ám a nyelvforgatásban is képzett fejvadász nem adja könnyen magát, csupán vérszerződés árán sikerül szövetségesükké tenni. A filozófiai vitát követően Wird igyekszik biztosítani a csapat bejutását a Belső Udvarba, cserébe visszakapja felszerelését és szabadságát.

Gangwell nyomban tudatja Brenaillal a csapat döntését, sikerül is megnyugtatnia, de Tiennor bocsánatkérését továbbra is elutasítja, a bárd irányába bizalmatlan marad. Ybon felajánlja tudását, hogy feltárhassa a papnőt átható átkot, így hosszú meditációba kezdenek, eközben Gangwell sem tétlenkedik, minden energiáját önnön felépülésére fordítja. A nap már félig lebukóban van, amikor Ybon fáradtan tudatja barátaival, hogy jelen ismeretei szerint a démonfejedelemmel kötött szövetséget csak a halál oldhatja fel. Tiennor - akár imponálni akar Antoh szolgájának, akár nem - kétkedve fogadja e szavakat, és Ymbol - névleges -  papjaként megígéri Brenailnak, hogy utána fog járni, hogyan oldhatná fel a démoni szövetséget, ám előbb Alidarba kell bejutni. A vágyak városába jelenleg szinte lehetetlen bebocsátást nyerni, így egyetlen rejtekút marad lehetőségként, mely a legendák szerint egy labirintuson át vezet. Ennek bejárata egy aprócska szigetecskén leledzik, mely pont akkor bukkan fel előttük, amikor a nap utolsó sugarai már csak Ediomad csúcsaira vetül rá. Az Antohnak szentelt sziget szentélyét azonban már ellepték a toroni katonák.