Lyssillel az oldalukon és hatalmas örvénylő felhőkkel a hátuk mögött érkeznek vissza Geronumba Ybonék. S bár a szűnni nem akaró mennydörgő gomolyfelhők esőcseppek nélkül vonulnak tova, a feltámadó széltől, örvénylő óceánná változó fűtenger mégis békés, már-már meghitt hangulatot vált ki a csapat tagjaiból. Mielőtt leszakadna az ég megebédelnek, felkeresik a Fújtatót és továbbadnak néhány fegyveren. Hála a kovácsinas tanekei pálinkájának, a felbukkanó Elinus - oldalán udvari zenészével - újabb kockajátékra invitálja Tiennort, valamint Ybont. Gan Aldar érdeklődve fordul Berda felé, Kalkira és Verava pedig szorgosan töltögetik a pálinkát. a Lombhullás Árvája borzalmas előadásmódja kételyt ébreszt a társaságban a fickó valódi kilétét illetően, mindenesetre Tiennor gyorsan belekezd egyik szerzeményébe, így néhány vilemmori zsoldos is csatlakozik a rögtönzött "dalpárbajhoz". Elinust továbbra is cserbenhagyja szerencséje, Gan Aldarral viszonylag korán továbbáll. A társaság nagy része nyugovóra tér, Berda szívesen osztozik Tiennor prémtakaróján, Lyssille a koboz tokjába rejti aranyát, míg Ybon behúzza a részeg, horkoló Veravát a sátorba. Gangwell esti sétájára indul, hogy rendet tegyen gondolataiban. Miközben az elmúlt napokon rágódik a kavargó szél veszít erejéből, a felhők pedig hirtelen ontani kezdik magukból az esőt. A szabad ég alatt, zuhogó esőben álldogáló Gangwellben valamiféle lelki béke fogalmazódik meg, a Kermiren tapasztaltak hatására.

A másnap reggeli haditanácsot hármas kürtszó nyitja meg. Kerta bárónő bejelenti, hogy sikerült Taneassal megállapodniuk annak érdekében, hogy kordában tartsák szövetséges nomádjaikat, így az expedíció új iránya dél lesz. A zúgolódó tömeg bár hamar lecsillapodik, az elégedetlenség tapintható. Taneasból igen gyorsan érkezik a hűbéresküt megfogalmazó követ, aki hosszú szónoklatba kezd. Ybonnak feltűnik egy villanásnyi lilás árnyalat Vittella tekintetében, eszébe juttatván a tanúk beszámolóját Veraváról, a gyilkosság előtti pillanatokban. Gangwell felméri a 30 fős küldöttséget, majd megpillantja a furcsa rózsaszínes fénnyel vibráló gyűrűt Vittella ujján. Erd Fertan és Ybon hangot adnak elégedetlenségüknek, amihez rögvest további lovagok is csatlakoznak. A növekvő feszültség csillapítása végett Tiennornak és Ybonnak sikerül meggyőzni Kertát, hogy négyszemközt tárgyaljon a követtel. Tiennor hirtelen ötlettől vezérelve tanácsadóként követi őket a nagyterembe, ahol a mit sem sejtő Vittella ujjáról lekapja gyűrűjét. A követ felordít, roppanást hallatnak bordái, arcát mintha megnyúznák hátrahúzódik feje búbjára és levedli emberi álcáját. Kerta félelmében felsikoltva elrohan, míg a valószínűleg nem evilági teremtmény Tiennorra támad. Az érkező Gangwell Krad áldásával - hála Ybonnak - lemetszi a förtelem karját, majd Ybon halálos csapásával megpecsételi a szörny sorsát. Amint elpusztul a lény, fegyverekre fröccsent vére reakcióba lép a fémmel, semmivé oldva azt. Kerta és a lovagok odakint rettegve várják a győztes felet, majd megkönnyebbült pillantással fogadják a három harcost. Az események hatására semmisnek tekintik a Taneassal kötött alkut és egyhangúlag szavazzák meg a kereskedőváros ostromát, azonban Tiennorék türelemre intik a lovagokat, időt kérnek Kertától, hogy megtalálhassák a módját a minél kevesebb áldozattal járó offenzívának.

Egy teljes napot sikerül még felkészülésre fordítania a csapatnak, így a Holdünnep 3. napját hátrahagyva indulnak útnak egy kisebb sereggel. Ybonnal az élen haladnak dél felé, Il derat lassabb, nagyobb lélekszámú egysége pedig mögöttük követi őket. Egynapi járóföld után az út mentén vernek tábort és vidáman, borozgatva, beszélgetve térnek nyugovóra. Nyugaton a Traidlan nyúlványai kezdenek emelkedni, míg keleten a blavoromoi fennsík gabonamezői kísérik útjukat. A Gashún forrását elérve, a kereskedelmi útvonal mentén haladnak tovább, mely kanyonszerű alakját hajdanán a folyó vájhatta ilyen formára. A fennsík felőli oldal most már falszerűen emelkedik néhány méterre az utazók fölé, míg a folyó nyugati oldalán százméteres sziklafal emelkedik. Útjukat egy dwoon helyőrség keresztezi, élükön Rein Guirnnal. A szövetséges csapat békében érkezett, feladatuk végigkísérni az ország határvidékén az erv hadtesteket, így a hősöket is.  A következő éjszakát a folyókanyonban töltik, a mellettük zubogó Gashún állandó vízpermetének hálójában. A körbeadott bornak hála hamar elalszanak, reggelre mégis keserű álmokat hagyva maguk után folytatják útjukat. Berda kacagó beszéde, Verava büszke tekintete, valamint Malacképű sértő megnyilvánulása a dwoonnal szemben, elhomályosítja mindazon fenyegetést, ami rájuk várhat a pusztákon. Greitirbe érkezvén betekintést nyernek a dwoon vendégszeretet mélységeibe és összeismerkednek egy Elinus nevű, magát Kékköpenyesnek kiadó, vicces hangú ereni nemessel. Másnap csöpp sajnálatot sem érezve, hogy maguk mögött hagyják a Napisten népét, tovább indulnak Renir felé, ahol a vágtázó Krahul fogadja a sereget egy a pusztában élő paraszttal, aki szörnyű hírekkel fogadja Tiennorékat: egy nomád rablócsapat valószínűleg az ő tanyáját vette célba. A hősök azonnal vágtázni kezdenek, hogy mihamarabb szembeszálljanak a portyázókkal. A néhány épületből álló tanyánál bele is botlanak a harcosokba. Ybonék lovasrohama elsöpri az őrséget, Gangwell és Krahul pedig a főépületet védőket nyilazzák halálra. A feltépett ajtó mögött a nomádok vezérét és az életben maradt családtagokat találják.

Sötétedésre érkeznek Ilkdirbe, azonban a kapukra felakasztott Krad lovagok tetemei eltántorítják a hősöket a csöpp palánkvár vendégszeretetétől, így az éjszakát a fűtenger egyik lombkoronás szigetén töltik, szabad ég alatt. Másnapra elérik Geronumot, ahol megpróbálják bevárni seregüket és Il deratékat. Megismerkednek Kerta bárónővel, és a tiadlani zsoldosok között újra találkoznak Kalkirával. Feinát nem találják, csupán pletykákat mely szerint az emberkereskedők Taneasban lehetnek. Ybon valamiféle sugallat hatására, egy a táborban Púpos Lysnek csúfolt lány nyomába ered, barátaival és nyolc lovasával meg is találják egy Arel temlom romjai között. A púpos álca mögött azonban egy ereni nemes elsőszülöttje bújik meg, 200 aranykoronával a zsebében és atyja bosszújával a nyomában.

Il Derat és a Con néhány harcossal és fegyverrel ajándékozza meg a hősöket, azon az egytucatnyin kívül, akik felett már eddig is parancsolnak. Most már negyven felfegyverzett harcos fölött rendelkezhetnek. Magukhoz veszik a koponyát, Shizerin emlékeit Tiennor bárdmágiája elfeledteti és az öregembernek álcázott Berdával maguk mögött hagyják Obrissart. Cölöpvár irányában Gangwell esős napokat jósol, Arel nem is hazudtolja meg, így bőrig ázva érkeznek szállásukra. Másnap reggelre sem hagy alább az égi áldás. Ybon, Cölöpvár adminisztrációjával van elfoglalva, Tiennor elsétál Lirian sírjához, míg Gangwellnek végre sikerül szóra bírnia Veravát, aki néhány mondatban elmeséli családja és szerelme történetét. Ribal atya jókívánságaival indulnak tovább, útközben pedig Berdával folytatnak kellemes társalgást. Estére meg is érkeznek a Trom erődbe, ahol ünnepelve fogadják a vár urát és kíséretét: itt már elkezdődött a Holdünnep, az eső ellenére hatalmas máglyát raktak, az emberek folyamatosan vedelnek és táncolnak. A falakon kívül Il Derat harcosai vertek tanyát, ők csak holnap csatlakoznak a mulatságba. A tűz köré ült katonák énekelnek, hamarosan Tiennor is a húrok közé csap, Krahul pedig néhány különleges nyílheggyel ajándékozza meg a fejvadászt.

Il Derat, Sarad Sor társaságában, hajnalban érkezik az erődbe és azonnal vázolja a Kermir pusztákon kialakult helyzetet. A tanácskozás után Feina felkutatására indulnak, mivel az elf lány eltűnését követően Kirsnek is nyoma veszett. Továbbra is zuhogó esőben érkeznek Kumhoz, aki néhány bandita fogságába esett. Gangwell és Krahul íjukkal a kezükben körbekerítik a rosszarcú idegeneket, míg Ybon és Tiennor tárgyalni próbál. Ybon a szavát adja, hogy nem esik bántódásuk, amennyiben elengedik a papot és elárulják Feina hollétét. Miután kiderül, hogy Feinát eladták pár nappal korábban, egy a Kermir pusztákra tartó rabszolgakereskedőnek és Kirst is megölték, Gangwell, valamint Tiennor habozás nélkül lekaszabolja a támadókat. Szomorú hírekkel és lelkiismeretfurdalással térnek vissza az erődbe. Nala sírógörcsével küszködve folytatja a főzést. Az eső elállta után a horizonton lebukó nap még narancssárgára színezi az udvart és a benne ünneplőket. Ybon és Gangwell a bűntudattól letaglózva iszogatnak a tűz körül, Berda megpróbálja felvidítani megmentőjét, a Krad lovag azonban más utat keres lelkiismeretének feloldozásához, Gangwell pedig beismeri magának, hogy a haldoklóba döfött kardját egyúttal saját lelkébe is beleszúrta. Tiennor nem osztozik bánatukban,a bárd csatlakozik az ünneplőkhöz és kitart álláspontja mellett: a banditák jogosan bűnhődtek.

A Tiennorba döfött kard minden valószínűség szerint a mérgek egy szokatlan formájával volt bekenve, így a bárd felépülése jóval több időt vesz igénybe, Nilin Gar parancsára ágyban kell maradnia még legalább 5 napig. Ybon és Gangwell azonban nyakukba veszik a várost, hogy ügyes-bajos dolgaikat letudják mielőtt elindulhatnak a Trom erődbe. A szabónál és kovácsnál felöltöztetik Veravát, szereznek egy inget Tiennornak, valamint az Ének templomának szállásmesterétől is megtudnak ezt-azt Kalkiráról, mivel az elcsavargott fejvadász továbbra sem lép kapcsolatba hőseinkkel. A kiadós ebéd után egy köpenyes alak állja útjukat, akinek arcán borzalmas forradások éktelenkednek. Az embervadászok küldöttjeként továbbá Il derat jóbarátjaként mutatkozik be és Ybonnék segítségét kéri Raklam jobb kezének levadászásához, aki egyben az embervadászok beépített ügynöke. Mivel a bukott kereskedő még mindig bujkál, felszólítja a hősöket, hogy tervüket teljes titokban hajtsák végre, mivel minden egyes, apró, kiszivárgott információ a kalmár malmára hajthatja a vizet. Sarad Sor másnap hajnalra időzíti a rajtütést az észak-nyugati kapu melletti, Itató fogadónál.

A bronz órájában sétálnak be Gangwellék az Itatóba. Érkezésükre egy köpenyes alak azonnal felpattan asztalától és a lépcsők felé menekül, két másik erv verőlegény pedig a pult mellől Ybonék útjába áll. A hősök azonban gyorsabban reagálnak: Gangwell felfutva egy asztalra átugorja a zsoldost és rávetődik a köpenyes alakra, míg Ybon paizsával a másik északit borítja fel. Az átugrott erv hátába Sarad Sor egy tüzes nyilat ereszt ujjaiból - Ybon teljes döbbenetére - míg a másik zsoldos azonnal feladja a harcot és eliszkol. A csuklyás alakról futtában leesik a köpeny, így kiszúrják, hogy a menekülő nem más mint az a lány, aki borral kínálta őket a Raklammal való első találkozásukkor. Gangwell párducokat meghazudtoló ugrással veti rá magát a lányra, ám amaz a kezei között szertefoszlik és egy pillanattal később bukkan fel, amint lefele rohan a lépcsőn. Hőseink kissé értetlenkedve a látottakon, de a lány után erednek. A borospincén keresztül, egy illuzió falon áthatolva érkeznek a csatornába. Az egyik oldalt rúnákkal ékesített folyosón Gangwellnek újabb látomása lesz: egy barbár asszonyt lát sarokba szorítva, sebzetten. Fogvicsorgatva pengét szorongat, mindeközben gyereksírás hallatszik. Gangwell látomása után sikeresen kifüstölnek egy orgyilkost a csatorna egyik zsákutcájában és szert tesznek néhány értékes tárgyra. A csatorna elhagyatott végében pedig megtalálják a lányt és két testőrét. Gangwell nyílzáport zúdít azokra, Ybon pedig megrohamozza az ereni zsoldosokat: pengéjéből tűzcsóva pattan ki - hála Sarad Sornak - és a lángkarddal egy suhintással kettévágja az ellenséget. A látványtól a másik harcos azon nyomban megadja magát, térdre rogy a félelemtől. Mindeközben a lánynak már nem sikerül befejezni varázslatát, ami egy kisebb térkapu megnyitását hivatott működésbe hozni, mely a város falain kívülre juttatta volna - a kapu már régóta itt van, nem ő építette, Raklamék fedezték fel és használták egérútnak. A lányról - Berdá-ról -kiderül, hogy Raklam bukását követően nem tudta mitévő legyen, így elrejtőzött és kivárt. Mindent elmond, amit Raklamról tud, hogy hová ment és valószínűleg mik a tervei. Ezek után Sarad Sor végezni akar a lánnyal valamint az erenivel, mivel senki sem szerezhet tudomást ezekről az információkról. A hosszas vita végül a hősök makacsságával zárul és felelősséget vállalnak a két fogolyért. Estére az erenit az Ének templomának tömlöcébe vetik, míg Berdáról kiderül, hogy Raklam lánya és személyében egy hiteles szövetségesre lelnek.

Miután Horges Berrell, a tartományi tanácsnok számára is bizonyosságot nyer Raklam félelemre és fekete mágiára épülő sötét vállalkozása, azonnal megfosztja minden jogától a szebb napokat látott obrissari kereskedőt. Házkutatások tucatjait vezénylik le, sorban állítják elő a Raklamhoz hű embereket. Fir is kihátrál Raklam támogatói közül és a városi tanács egyöntetűen ítéli halálra a menekülésben lévő gazfickót. Kisebb csetepaték alakulnak ki, rengeteg a túlkapás és személyes bosszú, így csupán a Con és Malor hidegvérén múlik, hogy nem lángol fel kisebb polgárháború a településen. A szaporodó erőszak még idejében megfékezésre kerül, így a hét végére viszonylag helyreáll a rend, addig a Con a városházára parancsol titeket, hogy véletlenül se kerüljetek bajba: a tisztogatás jelképévé vált az istenítélet, így a tanács érdeke, hogy Ybon és kompániája makulátlanok maradhassanak a lakosság szemében.

Bár Raklamot nem sikerül megtalálni, a kisebb zűrzavar után gyorsan helyreáll a rend Obrissarban. Il Derat is a városházán van elszállásolva, emiatt vagy sem, de Kalkira továbbra sem ad életjelet magáról. A gróf tájékoztatja a hősöket, hogy a Kék Acél második hetében ideje visszatérniük a Trom erődbe, mivel a hamarosan induló expedíció kiinduló pontját fogja képezni a vár és környéke. A hétvégére Tiennor is felgyógyul - hála Nilin Garnak - így a személyes elintéznivalókra még lesz idejük...

Ybon, Nilin Gar kezei alatt rohamtempóban nyeri vissza erejét, Gangwell az őrségért felel, Tiennor pedig a kermiri legendákat tanulmányozza. A szerelemtől ittasult Issa a lemenő nap fényében érkezik a városházára, szerencséjére Gangwellbe botlik, neki köszönhetően nem találkozik össze apjával, és sikerül néhány szót váltania a bárddal. Gangwell visszakíséri a lányt Vilemmorba, cserébe a leány egy gyönyörű paripával ajándékozza meg. Másnap reggelre Ybon testéből az utolsó cseppig távozik a méreg és ereje teljében esküszik hűséget Obrissar grófjának, mialatt Gangwell és Tiennor Raklam ajánlatát vitatják meg, mivel nem tudják eldönteni a fenyegetettség súlyát. A kinevezési ceremóniát lakoma követi, újabb nemesekkel és katonákkal ismerkednek meg, valamint Revver felkéri a csapatot, hogy kerítsék kézre a gyilkosságért felelős személyt. Az ereklyevadász és Malor nyomai alapján, megállapítást nyer hogy Verava olyan bűv hatása alatt állt, amit leginkább a rózsakvarc nevű kristály segítségével lehet a legkönnyebben előidézni, így  a kutatást olyan helyekre szűkítik, amik valamilyen oknál fogva orrfacsaró bűzt áraszthatnak,

A halpiac épületénél - ami Raklam érdekeltsége - találnak egy gyanús pince lejárót, de az óvatoskodás gyorsan vérfürdőbe torkollik. Gangwellt padlóra küldi a boszorkánymester ökléből előtörő kékes energiarobbanás, míg Tiennor oldalába kardot döfnek. Természetesen jóval keményebb fából faragták a hősöket, így Ybon rohama mellett a fekete íj is előkerül és a feltehetőleg barbár mágiahasználó pillanatokon belül a túlvilágon találja magát. A belülről elreteszelt ajtót pedig a Con emberi tépik fel, megmenekítve Tiennoréket és bizonyosságot nyerve Raklam sötét ügyleteiről. A fáradtság és - mondhatni - halálos sérülés sem szegi kedvét a bárdnak, így azonnal új ingért küldet...

A támadás éjszakája után a con összehívja a hősöket és hosszan elbeszélgetnek a terveikről. A mielőbbi továbbállást sürgeti Tiennor - az Issával töltött éjszakája után érthetően - és magával vinné a koponyát is. Ara Relak néhány kevésbé jelentékeny részletet tár fel a dalbraki kövek és a kermirekkel kapcsolatban, valamint ő is egyetért a koponya továbbszállítását illetően, megtámogatva nem kevés katonával. Az éjszaka furcsa, érthetetlen álmokkal lepi meg Tiennort és Gangwellt, Ybon lélekben pedig az Obrissari visszaútra készül fel.

Obrissarba rengeteg zsoldoskatonával érkeznek, az Énekek templomában biztonságba helyezik az ereklyét és megpróbálnak némi információt szerezni Verava kivégzésével kapcsolatban. Malor eltűnése tovább erősíti a gyanút, hogy Raklam a játékban kezdi elveszíteni a sulykot. Másnap reggel a Városházán megkezdődik a kivégzési ceremónia, melynek során Ybon rigelához folyamodik Verava megmentésének érdekében, ám a dreina pap a brachalon jogával párviadalra hívja a krad lovagot. A tömegben egyre több városőr jelenik meg, az új Raklam által támogatott városkapitány nevében, miközben Ybon és a dreina pap összecsap. Gangwell kiszúrja az orgyilkost a karzaton, Tiennor pedig Nilin Garnak üzen, hogy a segítségükre siessen. Ybon megbénítva is legyőzi, az érezhetően halálig tartó küzdelemben ellenfelét, de halálos sebbel a földre rogy. Nilin Gar még időben érkezik, Gangwell közben puszta kézzel zúzza be az orgyilkos koponyáját. Con Reverat zsoldosai élén masíroz a térre elejét véve bármilyen igazságtalanságnak. Il Derat is csatlakozik a gróf pártiak örömünnepéhez, miközben Kalkira eltűnik a tömegben.

Hőseinket nem kevés arannyal ajándékozzák meg, cserébe az ereklye jó kezekbe juttatásáért. Con Algeionnal folytatott rövid ebéd során Ara Relak némi ismeretanyaggal gazdagítja a kermirekről alkotott képet, miközben a Con az Obrissari politikai viszonyokról értekezik. A templomban néhány érdekességet kapnak Relaktól, majd az eső elől a csarnokban húzódnak meg és ott is maradnak vacsoráig. Ybon és Gangwell gyakorlatoznak, miközben Tiennor az őrökkel kockázik. Az eső elállta után Tiennor besurran Issához, ezalat Gangwell és Ybon körbejárják a rendházat, össze is futnak néhány őrrel, de semmi nyugtalanítót sem tapasztalnak. Kalkira a mezőn szedett növényekből valamilyen fájdalomcsillapító szert kotyvaszt, de kicsit túl sokat rágcsál belőle és kissé elhomályosult tudattal folytatja az éjszakát. Az őrjáratból visszaért kalandorok lepihennek, eközben a meggyfán kisurranó Tiennor, útban a csarnok felé két lángoló nyílvesszőt pillant meg, amint a tetőbe csapódnak, majd sötétből kibontakozó alakok a templom bejáratánál az egyik őrre rontanak. Gyorsan eszmélnek a hősök, de az ellenfelek meglepik őket és Ybon pillanatok alatt a földre kerül. Az ellenfelek szőrmébe burkolt, hatalmasra nőtt barbárok, félelmet és fájdalmat mellőzve ugranak Gangwellnek. Tiennor a templom védelmére rohan, mialatt Ybon, Krad segedelmével földre parancsolja ellenfelét, közben Gangwell is belerázódik a harcba, pillanatok alatt a túlvilágra - vagy legalábbis annak kapujába - küld két vadembert.

A csata után a megérkező Daldevir értetlenül áll a tetemek felett, mivel a tábor túlvégén - és máshol sem - senki sem hallott semmit, pedig a templom őre még a kürtjét is megfújta. A barbárok nyakában a kőlapkákhoz hasonlító kődarab lóg, ráadásul az egyik haldokló barbár elcsukló hangon tesz említést a hősöknél lévő fekete lapkákra. Az utolsó eszméletlenre ütöttet pedig megkötözve elviszik. Gangwell és Ybon felocsúdva gyorsan a sötétbe ront, de ott csak egy ló nyomaira bukkannak, akinek valószínűleg köze lehetett az éjszakai támadáshoz. Ara Relak elkéri a nyakláncokat, hogy akárcsak a koponyát, ezeket is behatóbban vizsgálhassa.

Est Moralet reggelre már Suetho néven búcsúzik el frissen szerzett barátaitól, hogy csatlakozhasson egy titkos rendhez. A hősök - élve a raedh jogával - Daldevirrel a karaván élén elindulnak Vilemmorba és estére meg is érkeznek oda. Az úton békésen elcsevegnek, kicsit jobban megismerkednek Blavoromo békésebbik arcával. A Krad rendház bőséges vacsorával, italokkal és jókedvvel fogadja a fáradt utazókat, akik hálásan csillapítják éhségüket húsokkal, szomjukat pedig csipős quertz-el. 

A rendház fejének lányára Issára mély benyomást tesz az északi bárd személye, mindeközben Gangwell és Kalkira egymásba gabalyodnak a kovácsműhelyben, Ybon pedig teljesen kimerülve - a feljegyzések átolvasása és Gangwell okítása folyamán - azon nyomban álomba merül. Ezalatt néhány katona - mellőzve az italt - megkezdi az éjszakai őrséget biztosítva a békés éjszakát a nyúzott kalandozóknak.

Hajnali órákban érkezik meg a csapat az alagsori könyvtárba, mialatt Gangwell elintézi az utánuk szaglászó kémet. Est Moralet riadtan nyit ajtót, de ijedtsége hamarosan rémületbe csap át amint megpillantja a Ror házból elcsent ereklyét. Est Moralet felismeri a messzi keleti barbárok szimbólumát, ami a legendák szerint nem is oly régen keveredett nyugatra (ezt a históriát részben megerősítik a koponyát védelmező "modern" csapdák). A több száz éve Ynev-ről száműzött barbár istenséghez köthető koponya Est Moralet szerint semmiképp sem kerülhet avatatlan kezek közé, így a Vilemmor nevű Krad rendházat tanácsolja a koponya elrejtésére és megvizsgálására. Az éjszakai piac másnapján indul vissza egy karaván a rendházba, Daldevir Rungumn vezetésével. A csapat fel is keresi őt az éjszakai piacon, ám előtte alaposan körülnéznek és be is vásárolnak. A csodák házában apró, simára csiszolt, fekete lapokat szereznek, amitől Gangwell elméjébe újabb fájdalom hasít és a pszí erő hatására társai is szemtanúi lesznek a látomásnak: a gyerekkori Gangwell egy fákkal, folyókkal teli vidéken térdel a porban, valamilyen szigeten és mestere Tagrid Lamar hatalmas pofonnal ajándékozza meg, talpra parancsolja, majd int neki, mire Gangwell megfordul és elindul a roppant magas, fekete torony irányába, ami már korábbi látomásaiban is felbukkant. Miután kijózanodnak, megismerkednek egy törpe kováccsal, de útban a Pengék és szoknyák felé újabb bajba keverednek, ugyanis Kalkirát felismeri Aliad Sar, tolvajt kiált és ráront embereivel. Gangwell, Kalkira a templom biztonságáig futnak, ezalatt Ybon és Tiennor megegyezik Daldevirrel az utazás részleteiről.

Az éjszaka békés csendjét újabb rémület töri meg, amikor Est Moralet halálhörgése pszi sikolyként hasít tudatukba. Rögvest felpattannak, majd a könyvtár padlóján találják hatalmas vértócsában a fiatal papot. Szenvedései közepette biztosítja barátait, hogy kínzójának semmit sem árult el róluk. Nilin Gar villámgyors érkezése talán megmentheti az életét...

Tiennor és a Seol csillagok sikeresen bejutnak a Ror házba, hogy ott zenei tudásukkal lenyűgözzék a ház úrnőjét, Heraldent és kompániáját. A remekül összeválogatott slágerek (és csak itt először hallott új szerzemény a Lirian balladája!) zajos sikert aratnak, gyorsan fogy a bor és Kalkira is megtáncoltatja a közönség nagy részét. A koncert végére mindenki elfárad, a lakók nyugovóra térnek, a jelenlévők tovább iszogatnak. Elcsendesedik a társulat, majd gyorsan akcióba lép és mire föleszmélne a ház népe, máris két eszméletlen férfi zuhan a padlóra. Kalkira hátramarad, Aliad Sar őrzésével, míg a többiek a borospincébe igyekeznek. Néhány akadályon átverekedve sikeresen eljutnak az ősi rejtekhelyhez, ami valamiféle oltárként szolgálhatott sok-sok évvel ezelőtt. Az oltárra helyezett gyertya, méz és prém után elveszik a marhakoponyát, ami vészjósló, csak a saját elméjükben halott szavakkal kíséri oltárról való levételét.

Az ősi ereklye, mely valószínűleg az Ymbol nevű barbár istenhez köthető különös, mágiát áraszt magából, mely a kalandozók számára ismeretlen eredetű. A házból kijutva azon tanakodnak mit kezdjenek ezzel a - minden valószínűség szerint - nagy hatalmú ereklyével: odaadják Raklamnak, vagy előtte kikérjék Est Moralet véleményét, amitől munkaadójuk óva intett.

Az obrissari támadásból felépülő csapat Raklam hívására vár. Igyekeznek hasznosan eltölteni az időt, így körbejárják a várost, és mindenki felkeresi a maga számára hasznos boltot, személyt. A cipész, fegyvermester és a könyvtár meglátogatása végeztével Raklam színe elé járulhatnak, ahol igyekeznek gyorsan elnyerni Obrissar egyik legfontosabb informátorának kegyeit, ám az feltételhez köti a segítségnyújtást, így kénytelenek elvállalni hogy megszereznek valamilyen ősi koponyát a Ror ház egyik titkos szobájából. Minél kevesebb erőszak alkalmazásával kívánják végrehajtani tervüket, ezért vándorzenésznek álcázva próbálnak meg bejutni a zsoldosokkal őriztetett házba.

Másnap fogják rendezni az éjszakai vásárt, így a ház ura (és valószínűleg a kísérete) nem lesz otthon az este folyamán. Ror felesége a türelmüket kéri, de engedélyezi a rögtönzött társulatnak, hogy a vacsora mellet elszórakoztassák a ház népét.

A hősök Obrissarba való érkezésük előtt még Cölöpvárban fontolóra veszik egy fogadó üzemeltetésének a lehetőségét. Éjszakára a városba érnek, és az Ének templomába indulnak, hogy a megbeszéltek szerint ott találkozzanak Est Moralettel. Nilin Gar személyében egy kivételes erejű gyógyítót ismernek meg és néhány információval gazdagodnak a város életével kapcsolatban. Az éjszakát Kalkira és Est Moralet tanácsára a Bús Sólyomban töltik, ahol kemény ivászatba kezdenek. A bóbiskoló csapattagok java aludni tér, ám az éjjel újabb meglepetést tartogat számukra.

A tetőről támadó orgyilkosok, valamint a földszintről érkező varázshasználó, kellőképpen összezavarják az a amúgy sem tiszta tekintetű harcosok gondolkodását. A kialakult káoszban Kalkira kizuhan az ablakon, Gangwellbe pedig mérgezett tőrt szúrnak. Miután kivégzik a bérgyilkosokat, a Templomba sietnek (az egyik haldokló foglyukkal a hátukon) és minden reményüket Nilin Garba vetik, aki nem rest azonnal a segítségükre sietni.

A hősök, a Trom erődbe való visszatérés után nekiveselkednek, hogy a lehető legtöbb információt szedhessék ki foglyukból. Talán ők se gondolták, milyen könnyen fog menni, de Kalkira - felmérve a lehetőségeit - készséggel válaszol a kérdésekre. Tagrid Lammar, Sápadt légió, az Ikrek és a Kermir pusztákon toborzott barbár hordák említése semmi jóval sem kecsegtet. A jelen lévő Est Moralet, igyekezett a tudása legjavával felgöngyölíteni a hallottakat, de még így is túl sok kérdés marad megválaszolatlanul, így azt tanácsolja, hogy Obrissarban, a Raklan nevű kereskedőnél folytassák nyomozásukat. 

A hírek, valamint az elmúlt napok történései, a Trom erőd lakóit mély letargiába sodorta. Hogy egy csöppnyi vidámság feledtesse a múltat, Est Moralet visszaadja Tiennor rég elveszett hangszerét, így a vár lakói régen hallott édes énekszóra hajthatják álomra fejüket. Gangwell azonban éjjel sem pihen: látomása nem hagyja nyugodni.

Vil Umro, az obrissari Uwel lovag, segédjével együtt a Trom erődbe látogat. Letartóztatja az íjkészítő fiát, valamint ideiglenesen magához veszi azt a 20 aranyat, ami Obrissart illeti

Az ebédet félbeszakítja Krahul, az erdőjáró érkezése, aki Il Derat a krad lovag rajtaütéséről számol be. A támadók idegen földről származhatnak, mert nem ismerte fel egyikük ruházatát sem. A hősök felkerekednek és a folyó mentén még sötétedés előtt elérik az erdészházat. Ybon és Tiennor lovasrohamát, valamint az embervadász és erdőjáró nyílzáporát képtelenek visszaverni, pillanatok alatt bekerítik a betolakodókat. Miután a barbárok megadják magukat, a házból kilépve a megkínzott Il Derat és Kalkira mosolygós arca fogadja őket. A foglyokkal, sebesültekkel és a Fekete íjjal a kalandozók visszaügetnek a Trom erődbe

A Keilor által, az ereni lovagok tiszteletére hirdetett elf vadászat reggel kezdetét veszi. Tiennor győzködésére a kalandozók erőltetett vágtába kezdenek, hogy még a részeg lovagok előtt a lány nyomaira bukkanjanak. Hosszas nyomozás után sikerül megtalálniuk az Antoh szentélyben megbúvó Feinát.

Másnap visszaindulnak az erődbe, útközben kisebb csetepatéba keverednek de gyorsan folytatni tudják útjukat. A Trom erődben lelkesen várják őket, Keilor pedig a belső várba invitálja a győztes csapatot. A mit sem sejtő Keilort és annak katonáit, az udvari ork testőrrel együtt pillanatok alatt harcképtelenné teszik. A kinti várkatonák azonban meghallják a kiáltásokat és megpróbálják betörni az elreteszelt ajtót. A csapdába esett hősöket egy a pincében elrejtett ereklye, a Medve karperece (ami valójában egy alkarvédő) húzza ki a csávából. A nagyhatalmú karperec hatására a katonák elbizonytalanodnak és inkább hűséget fogadnak a Medve örökösének.

A következő hetekben berendezkednek a Trom erődben és felkészülnek az Obrissarból érkező követek fogadására.

Az Obrissarból érkező futár, a Trom erődbe invitálja Ybont és Tiennort, hogy ott hivatalosan is bejelenthessék Cölöpvár új urát, egy kisebb lovagi torna keretei között. Ybon tisztes helytállásával elnyeri az erv és ereni lovagok bizalmát valamint Keilor is ünnepélyes beszédet intéz hozzá a vacsora folyamán. Mindeközben Tiennor, Kalkira kegyeibe próbál férkőzni. A sikertelen puhatolózás után meglopja a részeg ork testőrt, így hozzákerül az obrissari pecsét, a Bástya.

Az éjszaka Gangwell érkezésével ér véget, aki a halott íjkészítő teteme felett, a fáklyák fényénél találkozik újra barátaival.

Az Irigy disznóból érkező kölyök tudatja Cölöpvár uraival, hogy gyanús alakok jöttek adót szedni. A helyszínre érkező kalandozók hamar felismerik, a magukat obrissari adószedőknek kiadó szélhámosokat és gyorsan jobb belátásra bírják őket. Kiszedik belőlük megbízójuk nevét (Kalkira), aki egy "szörny" társaságában bérelte fel őket.

Az éjszaka folyamán Gangwell az íjkészítő mester könyörgésére ébred. Bizonygatja fia ártatlanságát és egy nagyhatalmú fegyverrel szeretné elnyerni a fejvadász bizalmát, az úgynevezett Fekete Íjjal. Gangwell keserű szájízzel de beleegyezik az ajánlatba és még aznap este ellovagol a Trom erőd irányába.

Ybont rémálmok gyötrik, melyben gomolygó, éjsötét felhők nyelik el Cölöpvárat. Futásnak ered ám egy bokor mögött egy mocsárban süllyedő warvanarira bukkan. A szenvedő állat fuldoklása közepette utolsó, éles sikolyával Krad támogatásáról biztosítja Ybont.

Tiennort is álmok gyötrik. Lirian halála egészen új lelkiismereti sebet ejtett rajta. A lázálmok közepette suttogások és érthetetlen dallamok árulkodnak a Szalamandra hűségéről és arról, hogy a Bástyát nem a jogos tulajdonosa irányítja.

Ri-Raim meleg szívvel várja a kis csapatot, ők azonban még nem tudják miféle emberrel van dolguk. A szívélyes fogadtatás és Cölöpvár békés lakói feledtetik az elmúlt napok veszélyeit, ám az éjjel újabb halálos meglepetést tartogat számukra. Miután a füllentő Liriant is maguk mellé vették, együtt szállnak szembe az orgyilkosokkal és fedezik fel az északra fekvő Ellana szentélyben lezajlott rituális gyilkosság nyomait. A feldühödött kalandozók tapasztalatlanul esnek neki Ri-Raimnak. Az ütközet súlyos áldozatokat követel: Liriannal egy lándzsa végez, míg Gangwell elveszti kedvenc fegyverét, a Szürkét. 

A következő hetekben ellenőrzésük alá vonják Cölöpvárat és elnyerik az ott lakók bizalmát, valamint megismerik az íjkészítő mester fiát, aki egy obrissari nagyúr elsőszülöttjével végezhetett.

Az esőben átfázott hősök megpihennek a hangos és zsúfolt fogadóban, az Irigy Disznóban. A javában zajló tavaszünnepkor mindenki részegre itta már magát, a pultossal veszekedő fiatal leányzó pedig gyorsan felkelti Tiennor érdeklődését, de még Ybon képességeivel sem tudnak pontot tenni a vitára, mivel Dul Ardo apja, Del Akrim és emberei bukkannak fel a fogadóban. A rögtönzött kocsmai verekedésnek hála, Del Akrimnak esélye sem lesz felismerni őket a tömegben, továbbáll, így a hősök másnap kipihenten lovagolhatnak tovább északra.

Az elrabolt fejvadász nyomában lohol Ybon és Tiennor. Miután Raizumába érkeznek gyorsan kinyomozzák Gangwell hollétét. Kiszabadítják az elvetemült és ismeretlen kultisták karmai közül Gangwellt, aki ezután az éjszaka után - elveszett emlékei révén - már nem ugyanaz az ember. 

A kultisták által hátrahagyott nyomok Dul Ardo-hoz vezetik a hősöket, ahol bosszút állnak Gangwell szenvedéseiért. A toronyban megtalálják a Szürke nevű kardot, és jegyzeteket a zászlóháborúkról, ám a leírások és következtetései meglehetősen hiteltelennek tűntek az alaposabb vizsgálat után. Az épület kifosztása után, északnak indulnak.

Mint minden legendának ennek az eredete is homályba vész, így egészen biztosak nem lehetünk abban, hogyan is hozta összes a sors ezeket a hősöket. Kalandozóink származásával kapcsolatban emlegetnek Enoszukét, Abasziszt, vannak akik tényekkel próbálják alátámasztani egy bizonyos medokai kolostor létezését, ahol még Krad is megfordult annak idején. Akad, aki hamiskártyásból lett trubadúrról mesél, míg mások az alakváltó embervadász legendáját éneklik. A teljes igazságot valószínűleg sosem fogjuk megismerni, de ha lehámozunk a dalok és mítoszok mélyére, akkor néhány morzsát felcsipegethetünk a történelem túl magasra emelt asztaláról.

Az esküvések hava idején Ybon, a Krad lovag, Gangwell az Embervadász és egy bizonyos Tiennor, a Bárd, az Ellana combja nevű fogadóban találkoztak. Hogy ott és az azt követő hetekben pontosan, mi történt homály fedi, de bizonyos hogy a sakkfigurákat ekkor állították fel és itt kezdődött el történetünk, mely egész Észak sorsára hatással lesz...