Darton Pilléreinél kifaggatják Veril apátot, hogy pusztán elméletileg, milyen lehetőségekkel lennének  képesek élet teremtésére, a Rettenet asszonyának hívei. Véleménye szerint képtelenség, hogy halandó lélek ilyesmit véghez vigyen, de ha mégis, akkor minden bizonnyal elképesztő mennyiségű véráldozatra lenne szükség, és ennél az úgynevezett "bölcsőnél" Issának is jelen kellett-kellene lennie.

A hűsítő kriptát maguk után hagyják, Issától megtudják, hogy a Fáradt Pillangóban tett látogatása óta vannak fájdalmai. Az indokolatlan kitérőt Tanekébe költözésekor tették meg, nagyjából két hónappal ezelőtt, a kocsis javaslatára. A megbízhatatlan hajtót azóta Dhong Zvirael elzavarta a tanakei udvarból.

Amíg Issát előkészítik az obrissari útra, Sylvestris időt nyer a doraniaktól. Felkerekednek a Fáradt Pillangó irányába, Veraváék pedig a katonákkal és Sylvestrissel Issa védelméről gondoskodnak. Ybon egy rúnajeles pálcát kap Syltől, azzal a megjegyzéssel, hogy törje ketté, amint találnak valami "bizonyítékot", ami Dorant is meggyőzhetné a gyermek fontosságáról.

Mielőtt a Khassisi tekercstárba próbálnának bejutni, lepihennek kicsit az Alborne Húrjai előtt, majd Veril is csatlakozik a társasághoz. Az apát bizalma töretlen a csapat irányába, be is számol néhány városi pletykáról. Dhong Zvirael vonakodva engedi be a kompániát a tekercstárba. Míg a többiek kutakodnak, Gangwell Kalkira nyomára próbál bukkanni. Tiennor trükkjének köszönhetően gyorsan megtalálják Virem Tornis legfontosabb írását, ami nem más mint egy profetikus költemény. Eközben a fejvadász kinyomozza, hogy mérgezésük hátterében minden bizonnyal egy külhoni harcosnő áll.

Útban a Kadarnyakaló felé, Tiennor visszarohan Issához, ám a piactéren Kalkirába botlik, így társait rögvest értesíti a fejvadásznő felbukkanásáról. A varázsló faggatni kezdi, közben Ybonék is megérkeznek, Gangwell pedig a földre birkózza Kalkirát. A szóváltás során kiderül, hogy a doraniak nagyjából 500 aranyat ajánlhattak Kalkirának, hogy elvégezze a piszkos munkát és megfossza Issát gyermekétől. A csapat dühösen és megvetve fordít hátat, ám Ybon még felajánlja Kalkirának, hogy tisztázza magát, ám az kissé zavartan elsétál.

Az ispotály árnyékában gondolkoznak, hogyan tovább, Sylvestris javaslata alapján Veril apáttól kellene megpróbálni némi segítséget kérniük, vagy legalábbis támpontot, hogy felgöngyölíthessék e szentségtelen fogantatás hátterét.

Reggelre gyorsan kiderül, hogy nemkívánatossá váltak a dar Artar lovagrend szállásán, Issa állapota folyamatosan romlik, Kalkira pedig eltűnt. Az Ispotályban megállapítják, hogy Issa gyermeke nincs a "fészkében", minden bizonnyal csak egy hatalmas tudással és hittel rendelkező gyógyító lenne képes életben tartani mindkettejüket. A fennforgás közepette Ybont és embereit megmérgezik az ünnepség alatt osztogatott pálinkák valamelyikével. Gangwell elkapja az együgyű mérgezőt, akit állítása szerint egy nő bérelt fel.

Issát egyelőre az Ispotály vezetőjére, Jannára bízzák. A Kadarnyakaló előtt bérelnek hintót - egy vagyonért - és felcaplatnak az ivó legfelső szintjére. Sylvestris fogadja őket, majd biztosítja, hogy senki na hallja őket és Ybon karjaiba rohan. Sylvestris láthatóan rosszul viseli, hogy ismét Dorant kell szolgálnia, így mosolyogva kapja fel botját és csatlakozik ismét a csapathoz. 

Mivel Ybonék álmában egy jövőbeli zászlóháború hősének történetét jegyezték le, akit Nazirel Dovalnak hívtak, és a Hrass forrásnál felvésett rúnák is Nazirel Doval vérére utaltak, valamint Issa is Nazirelnek nevezte el gyermekét, a Doval pedig a fattyú szinonimája, Tiennorék úgy gondolják ez nem lehet véletlen, talán érdemes lenne még a tekercstárban szétnézni, hátha találnak valamilyen kapcsolatot Virem Tornis és Issa gyermeke között.

Veril atya elkíséri őket a palotához, majd felcaplatnak a karcsú tornyok és meredek lépcsők megannyi szintjein egészen a legfelső csarnokig. Sárgás fekete-kockás, farkas címeres katonák találhatók mindenfelé, úgy tűnik igen komoly haderővel rendelkezik a kastély. A legfelső szinten található csarnokot a Kék Hold fénye világítja be, e magas helyiség ablakaiból még éjjel is mérföldekre ellátni. Fáradt és bosszúszomjas tekintetek fogadják a csapatot: a sértett Merem herceg, továbbá anyja, Herna, valamint Gwon tanácsos, Bermer Pillin tanácsos, egy hárfás, és egy tucat gárdista vezetőjükkel Zhvirael kapitánnyal. A padlót óriási szőnyegek, prémek, valamint zsámolyok borítják, a terem végében hatalmas íróasztal, egy rakás dokumentummal aláírásra vár.

A  farkasbőrbe öltözött Merem azonnal Tiennornak támad, ám Gangwell villámgyorsan állítja meg pengéjét, a bárd-varázslónak pedig minden hidegvérére szüksége van, hogy jobb belátásra bírja a sértett herceget.Herna vezeti fel a kényes témát, mely Merem herceg jóhírén esett. Herna egyértelműen Issát hibáztatja a helyzet kialakulásáért, a leányzó könnyűvérűségére célozgatva. Az egész történet rettentő kínos a hercegi családnak, így amíg nem érkeznek meg a dorani követek, igyekeznek mindenféle jogi kérdést tisztázni, amik Ybon, Gangwell és Tiennor kinevezéseivel kapcsolatos.

Ezután megérkezik Doranból a három varázsló, Sylvestrissel az élükön. A varázslónő szinte csak biccent a csapatnak, feszülten vázolja a dorani álláspontot, ami minden bizonnyal nem lesz a kalandozók ínyére... A követek megerősítik az Issával kapcsolatos pletykákat, így a sötét erők által fogant gyermek kiiktatásával tennének pontot ennek az ügynek a végére. A hercegi családot láthatóan hidegen hagyja Issa és a gyermek sorsa, szeretnék, ha a lehető legkevesebb visszhangja lenne ennek az egész históriának.

Végül Tiennornak sikerül elérnie, hogy Issát ne száműzzék, "csupán" megfosszák minden rangjától és vagyonától. A doraniak sem bánthatják gyermekét, sorsáról innentől a bárdnak kell gondoskodnia. Herna kedvezőnek látja a végeredményt, és a napokban esedékes pálinkafesztivál alkalmából megtartandó játékokra hívja fel a figyelmet. Merem azonban elégedetlenségének többször is hangot ad. Sylvestris csalódottan hagyja el a termet, Ybonék pedig Issával indulnak a Krad lovagokhoz. Szállásukról a lerészegedett Kalkira már elment, Issa teljesen kimerülve hajtja álomra  fejét. Gangwellék fáradtan, az Óezüst órájában próbálják megtervezni következő lépésüket.

A csapat érkezéséről egy Darton pap, Veril is tudomást szerez, csatlakozik hozzájuk és sétájuk során néhány szóban mesél nekik Tanekéről. Elkíséri őket a Bovar Keresztútjához és elmondja mennyire rokonszenvezett Torrissal, aki, bár az egyház szemében eretneknek számított - egyes források szerint kiátkoztak - mégis rettenetesen pallérozott elme és bölcs ember volt. Útközben Ybont kizsebelik, de Gangwell utoléri a fiút és kisebb szóváltás után - ilyen képességekkel akár többre is vihetné - felajánlja, hogy amennyiben a lovagrendhez bekopogtat, ott gondoskodnának a taníttatásáról. Kalkira nagyjából a napnak e szakaszában kezd el inni, míg a többiek megebédelnek a Keresztút  piacán. Mivel Veril apát audienciát, majd csak estére tud biztosítani nekik, úgy döntenek az Arel Ölelése nevű liget felé veszik az irányt. Ybon Veravát taníttatás céljából a Krad lovagokhoz irányítja. Veril is említi a pletykát, amivel a kalandozók útjuk során már találkoztak, miszerint Issa nem ártatlanul ment férjhez. Az viszont új információ, hogy gyermeket vár, és minden bizonnyal már a házasság előtt teherbe eshetett. Tiennort kissé sokkolja a hír, de a ligetben tett látogatása eloszlatja félelmeit. Naplementekor megérkeznek a ligetbe. Lumin, az elf harcosnő Verillel egyetértésben - és ködösen - utalnak rá, hogy Issa gyermeke nem természetes úton fogant, sötét erők léptek működésbe, amit a Darton pap, de még a hegyekben élő elf kolónia varázslója is megérzett. Ezért akarta Sarad Sor, hogy senki ne tudjon erről a találkozóról és ezért is sürgeti Lumin a dorani követek érkezését. Mivel kezd esteledni, az Alborne Húrjaiban hagyott Kalkirát átcipeltetik a lovagrend szállására, majd a csapat elindul az audienciára.

A kalandozók viszonylag kipihenten ébrednek, az Adron pap pedig tájékoztatja őket, hogy készen áll a Tanekébe vezető kapu aktiválására. Sintelláért küldetnek, ám Anhiaren elmondása alapján Sintella egy hónapos vezeklő imádságba vonult, így lánya segédkezik a kapu mágikus megnyitásában.. 

Imerun atya szerény keretek közt fogadja Birvant urát. A forrásnál talált kulccsal sikeresen kinyitják a Tornis szobájában rejlő ládikót, így minden bizonnyal Virem Tornis holttestét találhatták meg a szentségtelen rituálé helyszínén. Ládájában értékes holmikat találnak, többek között időmágiával kapcsolatos értekezéseket.

A Krad lovagrendben elképesztő mértékű és minőségű oktatás zajlik, egészen fiatalokat okítanak nemcsak katonai, de tudományos ismeretek elsajátítására: valaki asztalokon a stratégiát tanulmányozza, más címereket és családneveket magol, míg odébb az egyik sarokban épp birkóznak a fiatalok. 

Miután súlyosabb sérüléseiket kezelték, Sintella ágyba parancsolja a félájult Tiennort, Ybon pedig az Adron pap holtteste felől érdeklődik. Arianhen már éppen végez a temetési szertartással, így sétára indul a gondterhelt lovaggal. Ybon már a szentélyben is aggodalommal figyelte a fenyegető Szent Fényt, de visszaérkezésekor még inkább elbizonytalanodik, mivel imáira ezúttal nem érkezik válasz. Arianhen azonban felhívja figyelmét, - egyúttal megnyugtatja Krad szolgáját - hogy ilyen jelentős erők összecsapás után nem várható el a felkavart állóvíz azonnali visszarendeződése. Gangwell vitába keveredik Kalkirával, egyre inkább zavarja a fejvadásznő hozzáállása, ám meglepetésére a sétából visszaérkező Ybon ezúttal Kalkirának ad igazat. Gangwell sértődötten jár egyet, majd a birtok egyik békésebb zugában egyszerűen könnyít magán...

Eközben Sintella gondoskodik Birvant uráról, aki alig képes ellenállni a bárd vonzó tekintetének, s bár istene szemében égbekiáltó bűnt követ el, végül együtt hál Tiennorral.

Miután mindannyian pihentek egy nagyot, Kita meditálása végére ér, és úgy érzi a hősök segítségére lehet Tanekében. Az álomsíkon szerzett tapasztalatait mindenképpen szeretné megosztani bajtársaival, hogy felvértezhesse őket a legkülönfélébb veszélyekkel, amikkel utazásaik során esetleg szembetalálkozhatnak.

A hősök nem haboznak tovább, úgy gondolják nincs félnivalójuk, hiszen a rúnaírás csupán az ártó szellemektől óvja a helyet. Ám, amint belépnek a belső körbe kéklő, ismeretlen rúnák sokaságai, oszlopként kezdik körbe venni az emelvényt. Tiennor szeme sárgán villódzik és szép lassan kezdi megérteni az aquir rúnacsapda működését. A művelet végtelennek tűnő figyelmet és kitartást igényel, s amíg a jelek megfejtésén fáradozik, szörnyű hangok kíséretében változatos méretű bestiák bukkannak elő a távoli falakon lévő apró barlangnyílásokból. Ezek a medvék és kutyák keverékére emlékeztető szörnyszülöttek még csökevényes szárnykezdeményekkel is rendelkeznek, így könnyedén ugranak át a szentély peremére. Gangwell és Ybon, valamint Kalkira habozás nélkül szörnyaprításba kezd, majd a földből egy fantomharcos emelkedik fel, akit csak Ybon képes megsebezni

Miután legyőzik, újabb szörnyek érkeznek, és egy újabb fantomharcos leszúrja Kalkirát. Gangwellt is megkarmolja az egyik fenevad, sőt Ybonnak még a páncélja is meggyengül, de végül a második fantomharcost is elpusztítja. Tiennor is folyamatosan gyengül, a kódfejés szabályosan leszívja életerejét, közben a Kalkira alatt keletkező vértócsa rózsaszínes ködbe formálódik és Tiennor kezei felé száll, ám a varázsló minden erejét összeszedi, nem enged a földöntúli csábításnak, önnön erejével próbálja lezárni a működő fenyegetést. S mikor sikerrel jár a lények sereglete egyszer csak semmivé lesz, újra egyedül vannak a szentélyben, a rúnaoszlop pedig megszűnik. Bár Ybon Szent Fénye továbbra is veszélyt jelez, mégis mindenféle meglepetés nélkül tanulmányozni kezdik a szentélybe rejlő írást és amulettet. Az ősi edénybe erv nyelven karcolták bele: Nazirel Doval ereje töltse meg e kelyhet, s Blavoromo védelme biztosítva lészen. A dovali jelző fattyak megjelölésére szolgál Blavoromóban, de álmukban is ugyanez a név szerepelt, aki egy eljövendő, hatalmas hadvezér lesz. Ybon Krad segedelmével megpróbálja felkutatni e személyt - ha egyáltalán létezik - s lelki szemeik előtt Taneke városának térképe sejlik fel. 

Alaposan átvizsgálják a szentélyt, de kissé csalódottan hagyják ott a megoldatlannak tűnő rejtélyt, s visszalovagolnak Birvantba, ahol azonnal mindenki lepihen és sebeit kezdi ápolni.

Másnap reggel korán indulnak, apró, vöröses talajú dombok között vezet útjuk, kisebb csatornák és bonyolult emelőkaros szerkezetek tucatjai mellett lovagolnak el. Az út alatt Kalkira Tiennoral incselkedik, aki nem igazán veszi magára a fejvadász megjegyzéseit. Hamar elérkeznek a forróvizű forráshoz, melyet két Adron papnő felügyel. A medence közepén bugyborékolva feltörő víz, a körülötte mélybe vezető, kürtőszerű csigalépcső oldalán csordogál lefelé. A lépcsőfokok mégis szárazak, így biztonságosan ereszkednek le annak aljára. A természetesnek ható barlang alján, térdig érő, langyos vízben termesztik a Tradorelt. A párás levegőtől  barlang fala ezüstösen, a Tradoreltől pedig halványkékesen csillog. A papnő óvatosságra intés után elbúcsúzik, majd felfedezik az eltorlaszolt barlangfolyosót. Némi habozás után nekiállnak eltakarítani a beomlás maradványait, de hamar egy tetem maradványaiba botlanak. Tiennor mágiájának segítségével rájönnek, hogy az illetőt vélhetően szándékosan ölték meg, nagy valószínűséggel egy Adron papot üldözve lelte halálát a sziklák alatt. A varázsló itt nem áll meg, kirobbantja a bejáratot eltorlaszoló földhalmot, Ybon pedig Szent Fényét segítségül hívva utat mutat. A természetes barlangfolyosó oldalára erv betűkkel, Kyel litániákat véstek fel.

Némi ereszkedés után, balra kanyarodnak, majd egy keskeny hídon átkelve megpillantják a roppant oszlopra emelt szentélyt, melyet ősi isteneknek állíthattak egykoron, erről tanúskodnak az egykori talapzatok. A talpuk alatt legördülő kavicsok végtelenségig zuhannak a semmibe. Egy tetemet találnak a rúnákkal körülvett körben, melynek középpontjában, egy magaslaton kisebb kőtál helyezkedik el, aminek tartalmát nem látják. Ybon szent fénye már egy ideje vöröses árnyalatba csapott át. A szentélyszerű építményt körbe szakadék választja el a barlang falától, melynek oldalán ezernyi kisebb nagyobb lyuk helyezkedik el. Tiennor és Ybon próbálják megfejteni a rúnákat, ám azok felszínes, a gonosztól oltalmazó igéknek tűnnek, így tanácstalanul állnak a kör szélén. Tiennor, a tetemet kilebegteti a külső részre, így átkutathatják azt. Különleges kulcsot és egy vastag kódexet találnak- ruházatából ítélve - az Adron papnál. Tiennor ismételten a múltba réved és felidézi utolsó szavait. Az Adron pap testébe fúródott dobótőr feltehetően a korábban megtalált tetemtől származhatott, illetve Adron szolgája feltehetőleg kapcsolatban állt a Tanekei Tekercstárral is, valamint ismerte Eneir da Garrult.

Visszafogott ünnepségen mutatkozik be az Adron pap Birvant urának, felajánlja szolgálatait, sőt, egy térkapun keresztül Taneke azonnali elérését is biztosítani tudja. A hárfára illegő billegő Kyel növendékek társaságát hamar megunja Ybon és Gangwell, Tiennor azonban alig várja, hogy Anhiarennel táncra perdüljön. Gangwell rozsdás fegyvert, míg Ybon apja buzogányát forgatva esnek egymásnak az udvaron. Kíváncsi tekintetek tucatjai kereszttüzében, cseppet sem finomkodva próbálgatják ellustult tagjaikat. Sintella felháborodva próbál véget vetni a baráti párbajnak, ám Tiennor kivárja a végső csapást, így megnyeri fogadását Kalkirával szemben, mivel bár a fejvadász trükközik és bosszantja a lovagot, végül amaz feldühödve, minden erejét beleadva porrá zúzza Gangwell fegyverét. 

Kiadós ebéd után Tiennor még elbeszélget Anhiarennel, a Hrass forrással kapcsolatban. Kyel szolgája pirulva fogadja a bárd bókjait, majd tengernyi feladataira hivatkozva továbbáll, de még meghívja őket a naplemente utáni kerti ünnepségre. Kita pihenni kényszerül, majd engedélyt kér társaitól, hogy Birvantban maradhasson egy ideig, amíg sikerül rendbe tennie magát. Kalkira söröskorsóval a kezében lehuppan egy  kőpadra.             Eközben Birvant fegyvermeste is felbukkan, Tiennor kapitányának szeretne ajándékozni egy nagyhatalmú fegyvert, ám a bűvös buzogány végül Ybonhoz kerül, mivel e szent védelmező egykoron, még az apja tulajdonát képezte. Torhart meglehetősen fontoskodó alaknak tűnik, azonban túl sok új információval nem árasztja el a hősöket, Sintella érkezése után is csak megerősíteni tudja az eddigieket, illetve egyetértését fejezi ki, a forrás felderítésével kapcsolatban. Bár ő inkább úgy fogalmaz: legalább ugyanaz a vér fogja megtisztítani, mint amelyik megszentségtelenítette egy Adron pap társaságában.

Szép időben, egészen naplementéig lovagolnak a domboldalba süllyesztett fogadóig. A szűkös tér, csupán szálláshelyet biztosít, a szomjúság csillapítása többnyire a dombtetőn zajlik, de miután Birvant ura és kompániája megérkezik, természetesen a legjobb pálinkából kóstolhatnak az urak. A fogadóssal megbeszélik, hogy itt éjszakáznak, majd felgyalogolnak a három cseresznyefa közé kifeszített ponyva alá és elfogyasztják vacsorájukat. A nap már lebukott, így Adron papjainak múló fénygömbjei biztosítanak meghitt hangulatot. Sokféle nép van errefelé, leginkább az északról jött Hollószárny század jelenléte vált ki nemtetszést a helyiekből. Az adóügyekről és Taneke hercegéről szóló pletykák végül tettlegességig fajulnak, ám Tiennor és Gangwell elébe megy a vitának, majd Deran kapitány csatlakozik asztalukhoz. Kedélyes beszélgetésük végül baráti viszontlátásba fordul. Tiennor elköszön és tovább folytatja munkáját, Ybon pedig akkor búcsúzik, amikor Kalkira már kezdi vállalhatatlanul közönségesre inni magát, Gangwell pedig adja alá a lovat.

Másnap megérkeznek Birvantba. Termékeny talaj, annak kifogástalan gondozása és rendkívüli fegyelmezettség fogadja őket. A Kyel papok szorgalmas munkájának hála, a fűszerek termesztésére szakosodott uradalom első benyomás alapján teljes mértékben hű hírnevéhez. Tiennor rendkívül elégedetten lovagol be várába, de mégsem ez hanem az uradalom főpapnőjének lánya az ami sokkolja. Ybon és Gangwell kínosan, már-már sajnálkozva figyeli, ahogy Anhiaren látványa letaglózza a bárdot. Ugyanakkor Ybon szinte meg sem lepődik, hogy az elmúlt tíz esztendőben nem ő az első da Garrul, aki lábait e falak közé teszi.

Miután Kita teljes mértékben visszanyeri öntudatát Kalkirára ront és nem sokon múlik, hogy elmetsze annak torkát. Gangwell felidézi Kalkira rituáléját, hogy a fejvadásznő elméjét is hasonlóan próbálták megmérgezni, így valamennyire sikerül lehiggasztania a slan harcosnőt. Kitában a félelem továbbra is ott van, Kalkirában pedig a féltékenység erősödik fel. A nap további részében Tiennor folyamatosan vedel, amihez Kalkira is csatlakozik, Ybon adminisztrációs ügyeket intéz, Gangwell pedig a fáradt Kita mellett hajtja álomra fejét.

Reggel elindulnak Vilemmor felé, útközben egy tanekei borszállítmányt - amit, a várkapitány minden bizonnyal saját magának szállíttat - a Trom erődbe irányítanak. Vilemmorban lelkes kisnemes példaértékűne kézben tartja az irányítást, a con halála immáron hivatalossá vált, Issáról pedig csúnya pletykák terjengenek. Jóllakottan folytatják útjukat a Cseresznyevirág fogadó irányába, félúton Kita sorstársait nagybátyjukhoz, az obrissari nyomdászhoz küldik néhány harcos kíséretében.

A torony legfelső szobájában bekötözik sebeiket, Tiennor elég rossz állapotban van, de Ybonnak hála, úgy érzi - hamisan - egészen rendbe jött. Iwienna szívesen folytatja a diskurzust, főleg a Krad lovag gyakorol rá mély benyomást, noha a kalandozók továbbra sem bíznak benne és ennek hangot is adnak. Gangwell gyanakvással telve elmélkedik a dwoonok reakciójáról, Ybon az elhangzottakra történő reagálást próbálja fontossági, illetve stratégia sorrendbe állítani. A sok kérdés még többet szül, mielőtt elhatalmasodna rajtuk a tehetetlenség érzete, Iwienna megnyugtatja Ybont, hogy édesapja nem önként osztotta meg az információt, mely Erigow egyik gyenge pontjára utal.

Tárgyalásukat Iwiennával korgó gyomruk szakítja félbe. Tiennor és Kalkira rögtön legurít néhány kupica pálinkát, pár korsó sör kíséretében. Guirn meglehetősen szűkmarkú, ha ételről-italról van szó, az őrök is pletykálnak ezt-azt, így ebéd utáni imádság végeztével Ybon felkeresi a várkapitányt. Gyanúja beigazolódik, Guirn alaposan megcsapolja a költségvetést, Ybon pedig vizsgálatot rendel el. Ezalatt Tiennor részegen elszúnyókál a kandalló elé terített állatbőrökön, Gangwell gyakorol egy keveset és pihenni tér, ám hamarosan Kalkira borgőzzel kísért buja közeledésére ébred. Ybon levelet ír Issaginnak és Sylvestrisnek, majd mindenki megvacsorázik. Újra felkeresik Iwiennát, Kita ébredezni kezd és eldadogja, hogy álmában "nővéreivel" egy futárt kellett felkészíteniük, aki fontos hírt vitt a dwoonok tanácsának: hagyják átmasírozni a toroniakat, mivel csapdába csalják őket. A futárt nem máshogy hívták, mint Eligor

Izzasztó csata után nem tétlenkednek a hősök. Végre lesz egy kis idejük Iwiennát is kifaggatni és szétnézni a tükörteremben. A meglehetősen bonyolult háttérrel rendelkező kettős ügynök - Kyel papnőnek álcázott, ámde valójában felszent Morgena és Alborne papnő - készségesen válaszol a kalandozóknak az eltűnt napkőről, aminek segítségével a toroni csapatok könnyedén kicselezték a Dwyll Unió védelmi vonalát. Tiennor bár sok sebből vérzik, de érdekfeszítve hallgatja a Fészek úrnőjét. Eközben Ybon a tükörteremben megpillantja a dorani napkövet kutató Sylvestrist... A lovag legszívesebben el sem mozdulna a tükör elől, ám Gangwell felébreszti Kitát rémálmából és Kalkirát bízza meg annak cipelésével.

Kalkira számára meglehetősen furcsa helyzet alakul ki, hiszen szeretne Gangwell kedvében járni, ugyanakkor Kita megjelenése félelmet ébreszt a felelőtlen fejvadászban. Haladexet ismét elaltatják, majd felmennek a legfelső szintre. Mindenki felfrissíti magát és beköti sebeit, miközben Iwienna arról próbálja meggyőzni a hősöket, hogy a Fészek árulása egyelőre maradjon rejtve Erigow számára, hiszen akkor a toroni kémek sem fognának gyanút, így szert tehetnének egy kis előnyre.

Miután Guirn engedélyt ad a lezárt torony megtekintésére, a fiatal Haladex kapitány, valamint szótlan, a kinti harcosoknál jóval képzettebb testőrök fogadják őket. Az emeleten egy rendkívül fiatal és elképesztő tiszteletlen kislányba botlanak, aki szabályos kis kutatólabort üzemeltet, a Kyel papok megbízásából. A legfelső szinten két Kyel papnő és két őr álldogál. A hölgyben felismerni vélik az álmukban kapcsolatot teremtő öregasszonyt. Zavaros helyzet alakul ki, aminek vérfürdő lesz a vége. Gyorsan kiderül, hogy a toronyban jelenlévők - Haladex kivételével - valójában Morgena, egyúttal Toron szolgálatában állnak. Iwienna kettős ügynökként tevékenykedik, évekkel ezelőtt Ybon apjából szedte ki azon információkat, mely segítségével meggyengíthető Blavoromo mágikus szövete és egy gigantikus térkapu megnyitását, továbbá egy inváziót tenne lehetővé.

A földszinten Iwienna "elaltatja" Haladexet, a Gilron szentély mögött pedig lemásznak a Fészekbe. A fejvadászok által ellepett folyósórendszer egyik kamrájában megpillantják Kitát, akinek tudata valamilyen ördögi rituáléhoz van kötve, három másik lánnyal együt. Iwienna szerint, így sikerül energiát nyerniük a következő helyiségben található tükörterembe, ahol - valószínűsíthetően - a Dwyll Unióban található napköveken keresztül képesek "látni", akár egy távcsővel. Elérik az utolsó termet, itt egy papnő és testőre Rúnapaizsos Corlar található. A papnőre rontanak, gyorsan kivéreztetik, miközben a terem végében ücsörgő kislányban Ybon saját lányát véli felfedezni. Kalkira nem bír Corlarral, a rúnapaizsos látva a papnő haláltusáját rácsap a kislány kötelére, mire az szörnyű, groteszk démonná változik. Nyíl-, és kardzápor zúdul a démonra, sok sebből vérzik, mászni kezd a medence irányába, ahol visszanyerhetné életerejét, ám Tiennor kardjával végez vele, akárcsak a rúnapaizsossal.

A kalandozók kora hajnalban, egy tucat katonával ellovagolnak a Trom erődből. Magabiztosan vágnak neki a vidéknek, rangjukhoz méltó kísérettel. Az utat levágva, keskeny ösvényeken, csapásokon és búzamezőkön ügetnek keresztül. Időnként lassítják a tempót, egy tanya árnyékában megpihenve nyugtázzák, hogy a termés, a Trom erőd urának minden földjén bőséges lesz. Dimbes-dombos legelők és a dombok oldalában felbukkanó sima sziklák váltják fel a ligetes mezőket. Sötét fellegek jelennek meg Ettemir irányából, feltámad a szél. Gangwell unaloműzésképpen egy szembejövő borásszal elegyedik beszélgetésbe, akiről kideül hogy Raizuma és Ettemir között szállítja palackozott nedűit. Nem sokkal később Megpillantják Ettemir három tornyát, azonban az odavezető út egy jó félórás kaptató, így a domb árnyékában meghúzódó kocsmában keresnek menedéket. Tiennor "esernyője" kitart az ivóig, így szárazon megússzák a kocsmáig vezető utat.

Együgyü várkapitány - Guirn - fogadja őket, aki mindennek ki néz, de egy áruló fejvadászrend vezérének semmiképpen sem. A nyugati toronyban kapnak szállást, hol forró víz és étel várja őket. Kalkira és Gangwell az istálló tetőterében esnek egymásnak. Ybont és Tiennort gyanúsan méregetik Ettemir katonái, a feszültség szinte tapintható, másnap reggelre azonban puszta morcosság olvasható le az őrök arcáról. Valószínűleg e kolostor-erőd lakói az év minden napján, így viszonyulnak az emberekhez - és a világhoz. Némi szócséplés után rábírják a várkapitányt, hogy beengedje őket a keleti toronyba, ahol az erigowi informátorok minden bizonnyal immár Morgena hálóját szövögetik.

Ybon reszketve ébred az ősi szerzetesrend falai között. Bal karjának csonkjába jeges fájdalom nyilall, újra emlékeztetve paizstartó kezének évekkel ezelőtti elvesztésére. A zöld márványlapokból álló teremben Gangwell remegve próbálja bekanalazni régen kihűlt levesét. Övében két rozsdás penge, torkán forradás, mely bajtársa árulásának köszönhető. Tiennor a kandalló előtt üldögél, mogorván és megkeseredetten, nyakában szerelme ékszere. 

Mintha csak tegnap indultak volna Blavoromo feltérképezésére. Az azóta eltelt negyven év mindannyiuk számára homályba vész. Ahogy próbálják egymást, magukat és a helyet felismerni szép lassan fény derül néhány eseményre, mely múltjukban (jövőjükben?) történt: Sylvestris leánygyermekkel ajándékozta meg Ybont, ám a szülést nem sikerült túlélni; Gangwellt Kalkira elárulta a XV. zászlóháború fordulópontján és majdnem meg is ölte; Tiennor sosem találta meg a lehetőségét, hogy örökké együtt lehessen feleségével, sőt, az öröklét megszállott keresése közben - amiben teste majdnem elpusztult - végleg elvesztette kedvesét.

Ahogy kinéznek az ablakon hófödte hegycsúcsokat pillantanak meg, úgy tűnik lakhelyük gyakorlatilag megközelíthetetlen. Hálótermük szerény, nincsenek bútorok, csupán egy kódextartó állvány tintatartóval. A zöld bőrrel borított nyitott könyvben pedig egy Nazirel Doval nevű lovag élettörténetének a feljegyzésit találják, melyet Ybon saját kezűleg szerkeszt, Tiennor kommentárjaival kiegészítve. Kissé értetlenül próbálják felidézni ittlétük okát, ám a kérdéseket felváltja a gyors beletörődés és a kötelező munka, mely a Miracle Adeptia Guns Urrus Sorrate szerkesztését jelenti. Rövid időn beül azonban zöld köpenybe bugyolált öregasszony érkezik, aki Ybont szólítja meg és értelmetlen kérdéseket tesz fel, mintha tréfát űzne vele. Az egykori lovag nem hajlandó foglalkozni vele, Gangwell azonban megérti kérdését és az abba burkolt rejtvényt: a fehérhajú vénasszony Ettemirben várja őket érkezésükkor. Amint befejezi mondandóját, a csapat újra a Trom erődben ébred. Összezavarodva, kissé rémülten próbálják megfejteni álmukat, vagy jövőjüket, melyet közösen álmodtak és, ami oly élethűnek tűnt.  Gangwell bizonytalanul, megsértve kérdezősködni kezd Kalkira lojalitása felől, eközben Ybon az esti ünnepség előkészületeivel próbálja lefoglalni magát: az ereni csapat nagy része, illetve a dwoon utolsó helyőrsége is távozóban, így tiszteletükre szerényebb lakodalommal lepik meg őket. a két fejvadász veszekedése után Gangwell meditációba kezd, majd mintha egy pillanatra Kita hangját hallaná, Kalkira a fegyvereiket javíttatja meg. Tiennor felkészül az esti ünnepségre, Ybon pedig Kradhoz fohászkodva próbál útmutatást találni az éjszakai "rémálomra".

Krahul mellé nyúl a meglepetés vacsorájával - egy elpusztult sólyomtetemmel -, ám Tiennor megpróbálja a legjobbat kihozni belőle és a kockajáték után Elinusszal "eteti" meg. Nem sokáig mulatnak a kalandozók, másnap hosszú út vár rájuk, néhány korsó után nyugovóra térnek.

Három szerzetes érkezik Obrissarból Nilin Gar ajánlásával, Kradnak szentelt fatemplomot építenének a Trom erődben. Krahul felháborítónak tartaná még több fa kivágását, ha pedig kőből emelnék Ettemirből kellene anyagot szerezni. Nem születik döntés a templomépítésről, így hát megvendégelik őket. Az első falat Tiennor torkán akad, majdnem belehal a mérgezett fácán fogyasztásába, Ybon gyors közbenjárása menti meg. A felháborodott kalandozók megpróbálják felkutatni azokat a vadászokat, akiknek zsákmányuk szolgált alapanyagul a reggelihez. 

Rövid nyomozás után eljutnak az utolsó dwoon helyőrséghez, melyet a sátortábor határában emeltek. Egyikük azonnal futásnak ered, Gangwell a nyomában, a bárd és a paplovag lóval próbál elébe vágni. Tiennor földkitöréssel felborítja a merénylőt, hatalmas káoszt okozva, Ybon Krad erejével megálljt parancsol a dwoonnak, így Gangwellnek elég ideje marad, hogy odaérjen és harcképtelenné tegye. Megkötözött túszukat tömlöcbe vetik, Tiennor pedig lenyugtatja a kedélyeket, a harcosok pedig vidáman kezdenek bele sátraik újbóli felállításába.

A börtönbe vetett rabot megpróbálják kikérdezni, megfenyegetni, amaz végül megszabadulván kötelékeitől újfent rájuk támad. Elvakítja a kalandozókat, párducgyorsasággal próbál meg kijutni ketrecéből, Tiennornak és Kalkirának azonban sikerül feltartóztatni, végül két darab nyílvesszővel a combjaiban megtörik és feladja a küzdelmet. Haláltusája közben azért még elárulja, hogy az Ettemir alatti katakombákban működő embervadász fészek már egy ideje Morgena szolgálatába szegődött. A kalandozók hosszú vitába kezdenek, majd abban állapodnak meg, hogy két nap múlva, az éj leple alatt elindulnak Ettemir irányába.

Kipihenten, frissen, gyalogszerrel vágnak neki a Trom erődnek, levágva az utat Raizunától északra. Felérve a fennsíkra, mely a Trom erőd, Cölöpvár és Raizuna között terül el, úgy tapasztalják a táj - ha csak részleteiben is -, de mintha kisebb átalakuláson esett volna át. Mintha sűrűbbé vált volna a növényzet, a földeken kövérebb és gazdagabb gyümölcsök teremnek, a parasztok nem győzik betakarítani a terményt és a magányos, fás szigetek lombjai is teltebbnek látszódnak. Némi almához, majd fűszerhez jutván egy kereskedő kéri segítségüket. Kitört szekerének kerekét kellene megjavítani a fenyvesek árnyékában. A kalandozók gyorsan gyanút fognak, a fák között minden kétséget kizárva banditák rejtőznek, így ők lépnek elsőnek. Az íjászok elől elmozgó Gangwell, Kalkirával egyetemben hamar felülkerekedik néhány útonállón, Tiennor, Ybon mögül érvényesíti akaratát, minek következtében a szekér mögötti íjászok talpa alól szabályosan kirobban a föld. A kalandozók da Garrul nevében megadásra szólítják fel a haramiákat, a név hallatán a legrátermettebb harcos azon nyomban Ybonnak támad. Nem sok esélye maradt, mégis mindhalálig küzd. A kalandozók két fogollyal, a megjavított és megpakolt szekérrel, valamint lovakkal indulnak tovább. A Trom erőd előretolt sáncainál az itt állomásozó csapatok hitetlenkedve értesülnek a Trom erőd urának érkeztéről.

A sereg Tiennor szerzeményeit dalolva készül az esti mulatságra, Ybonnak pedig papírmunkákkal kell foglalkoznia. Sikerül némi információt szerezniük az Oderat halálával és a sereg maradékának menekülésével kapcsolatban, így újra találkoznak Verava - most már - kapitánnyal, aki Ybon személyes irataival állít be a vacsorára, a paplovag legnagyobb döbbenetére. Talán már le is mondott ezeknek a dokumentumoknak a megkerüléséről, így számára gyakorlatilag véget ér az este: némaságba burkolózva iszogat, az éjszakát pedig csendes imádságban tölti a Krad oltár előtt. Nem úgy, mint Gangwell és Kalkira, akik ezúttal is bőséges mennyiségű alkoholt fogyasztanak, táncra perdülnek, verekedésbe kerülnek egy tagbaszakadt Erenivel, végül egymás karjaiba gabalyodva, kettesben töltik az éjszakát... Tiennor ezalatt szintén kiveszi a részét a mulatozásból, vonakodva előadja néhány szerzeményét, később mint, aki nem találja a helyét nekiáll papírra vetni néhány gondolatát. Reggel a fejvadászok másnaposan, Ybon frissen, kipihenten, Tiennor pedig éhesen ébred. A várfalon rögtönzött találkozón a paplovag végre rászánja magát és társai elé tárja apja feljegyzéseit. Azon nyomban nekiállnak a láthatóan rejtett üzenet megfejtésének. A paplovag önmagával vívódva próbálja meg értelmezni "örökségét", miközben Kalkira meztelen kebleinek látványáért cserébe 30 aranyat akaszt le a bárdról...

Az éjfél közeleg, Sylvestris és Ybon a tánctól megfáradva lepihennek, s bár könnyek közt búcsúznak, bíznak benne, hogy találkozni fognak még, hiszen az egykori mágustanonc nem egyedül, hanem Alyr Arkhon társaságában utazik Doranba. A bárd ezalatt Aliriával érkezik vissza hosszú órák után a templomkertből és egy amulettel ajándékozza meg a harcosnőt, a marmeiák vezetője pedig biztosítja a bárdot, hogy mindig szívélyes fogadtatásban részesülnek valahányszor felkeresik a vágyak városát. Mindeközben Gangwell és Kalkira tudomást se véve egymásról italozgatnak, majd Ybon faggatni kezdi Kalkirát, próbálván kismerni annak motivációját, de az információcsere hamarosan borgőzös moralizálásba csap át. A fejvadásznő minden második mondata után - a többieket kínálva - ledönt egy felest, több se kell, hamarosan mindenki újra a tánctéren találja magát, kivéve Ybont, ő már a hazautazásra koncentrál.

Mulatozás közben Kalkira sértettséget színlel, majd incselkedni próbál - Tiennor közreműködésével -, ám Gangwellt ezen az estén cseppet sem érdekli a fejvadásznő. Ybon türelmetlenül szólítja fel távozásra társait, így még időben érkeznek vissza szálláshelyükre. Két csuklyás varázsló fogadja a csapatot, s miután összepakolták csomagjaikat, átkelnek a mágusok által létrehozozz térkapun. Sötét, elhagyatott Ellana templomba érkeznek, méghozzá abba, ahol Ybon és Tiennor, 7 hónappal ezelőtt rátalált a fogvatartott Gangwellre, vagyis sikerült visszatérniük Blavoromoba, félnapi járóföldnyire a Trom erődtől.

Egy, a tó mélységéből felbukkant kék sárkánynak köszönhetően torpant meg a villámcsapászerű ostrom. Uszadékfa és holttestek borítják a tavat, Alidar falain pedig védők százai ujjonganak. A toroni flotta gerince perceken belül semmivé lett, egy fekete lobogó pedig többszáz katonával és a sereg vezérével együtt süllyedt el. Immár semmi sem gátolhatja meg az esüvői szertartás megkezdését. Az Antoh vére fogadóban gyűlnek össze a kalandozók és Aliriával, valamint Calyddal beszélik át a szükséges intézkedéseket. Néhány kupa bor után visszatérnek szálláshelyükre. Tiennor tolllat ragad, Gangwell fegyvereivel szöszöl, míg Ybon és Sylvestris egy sikátor árnyékában húzzák meg magukat a szakadó esőben.

Frissen, kipihenten ébrednek. A városlakók már belekezdtek az ünnepségbe: harsonák, kürtök, trombiták zengenek, az égbolton - mindenféle művészi kompozíciót mellőző - illúziósárkányok repkednek. Toron felfüggesztette az ostromot, seregei a Szivárványmezőn állomásoznak, ahogy náluk most szokás, véres marakodás kezdődhetett a csapatok parancsnoki pozíciójáért.

Mire a templomhoz érnek, már hatalmas tömeg gyűlt össze, több ezren tolonganak az utcákon. Az épület bejáratánál hatalmas tumultus, mindenki kötelességtudóan helyezi letétbe fegyvereit, a kapunál pedig varázslók és Krad papok ellenőrzik a vendégek szándékait és felszereléseit. A hűvös terembe érkezve mindenkit üdvözölnek és nevükön köszöntenek bárhonnan is érkezett. A terem közepén lévő medence vízét virágszirmok ezrei festették rózsaszínűre. Szemben az oltár előtt a város vezetői és a ceremóniát vezénylő papok ülnek, balra emelvényen zenészek játszanak, előttük a vendégek és az északi küldöttségek tagjai foglalnak helyet, míg jobb oldalt a város befolyásos és gazdag emberei. Még ha csak szerény számban, de képviselteti magát: Eren, Tiadlan, Haonwell stb, az Egész Északi szövetségből érkeztek követek, hogy tanúi legyenek e történelmi házasságnak, mely Calyd felszentelésével kezdődik. Az asztaloknál megkezdődik az italozás - az ereniek már most részegen vígadnak. A medencét két oszlopsor fogja közre, melyek tövében hordókból etetik a vízben lubickoló delfineket és egzotikus halakat.

A kalandozók igyekeznek kivenni részüket a mulatságból, ugyanakkor folyamatosan pásztázzák a hatalmas termet, gyanús elemek után kutatva. Megismerkednek egy Ekosszal, akit már most sokan az oderat utódjaként emlegetnek, Tiennor pedig haonwelliekkel barátkozik. A szertartás megkezdésekor Calyd a medence közepére helyezett kőtalapzatra csónakázik, Salina pedig delfinekbe kapaszkodva emelkedik ki a medencéből. Megjelenése azonnal beindítja az eseményeket: a medence körüli szerezetesek feléről kiderül hogy orgyilkos, így a kalandozók sorban ártalmatlanná teszik őket, némelyikük a medencébe zuhan és a delfinek martalékává lesz. Mindeközben Calyd és Salina semmivel sem törődve mondják el esküjüket, aszisz és erv nyelven. A terem több pontján is dulakodás kezdődik, a toroni orgyilkosok nem túl átgondoltan, kétségbeesett próbálkozásokkal próbálják meghiusítani az esküvőt. A ceremónia végül lezajlik Calyd és Salina egybekel, személyesen mondanak köszönetet a kalandozóknak és felajánlják, hogy az éjszaka folyamán - ha úgy döntenek - Blavoromoba juttatják őket. A lakodalom, így kezdetét veszi, bárdok váltogatják egymást a színpadon, ám Tiennor előadását senki sem tudja ezen az estén felülmúlni. Alyr Arkhon is megérkezik az ünnepségre, segítségével leleplezik az Irrid hasonmást, aki nem más mint Kalkira. Ugyanakkor a varázsló Sylvestris tudására és a napkőre is igényt tart, Doranba invitálja az elűzött varázslótanoncot. Kalkira magyarázkodik, de a lerészegedett társaságnak ez már túl sok, így inkább folytatja a mulatozást, Ybon és Syl táncra perdül, Gangwell odakint, négyszemközt vált néhány szót a fejvadásznővel, majd visszatérnek a templomba, Tiennor pedig a templomkertben tűnik el Aliriával kettesben. Miután az ifjú pár eltűnik az éjszakában, fékevesztett vigasság veszi kezdetét.

A kalandozók - együttműködve a tanáccsal - elindulnak a nyugati kapu irányába. A Belső Negyed kapuit már barikádok védik a valós fenyegetéstől. A kiürített nyugati kapuban Vaskezű Alex osztogatja a parancsokat és ismerteti a kalandozókkal stratégiáját. A Szivárvány mezőn többezer íjász, egy tucat ostromgép és párezer fős gyalogság épp sorait rendezi. Maga Amnet An Keilor fekete lobogójával érkezik a falak elé és követeli Alidar teljes behódolását. Gangwell nyílvesszeje láthatatlan falba ütközik, néhány íjász peldáját követve elengedi nyílvesszejét, de a több tucat vessző ugyanúgy lepattan a rejtett paizsról. A toroni íjászok nyílzáport zúdítanak a falakra, néhány hajítógép a kaput veszi célba. Toronymagas gépezeteiket ismeretlen erő tolja  közelebb és közelebb, majd lángba borítanak néhány épületet a kapu körül. Két hatalmas, majd' négy méter magas eltorzított, óriás lép ki a hajítógépek árnyékából, majd rontanak neki a kapunak. Erin Doval kapitány lovagjai feltartóztatájk őket, de a szörnyszülötteknek így is sikerül betörniük azt. Keilor gyalogszázadai megindulnak, Gangwell egy toronyból figyeli a behömpölygő katonákat, Tiennor pedig néhány varázshasználó társaságában többféle illuzió segítségével igyekszik a szegénynegyed felé terelni a harcosokat. Ybon 20 lovag társaságában megfutamodást színlelve szaladnak az északi negyed felé. Miután elérték, a Vaskezű berántja egy sikátorba. Rejtett, ősi lépcsősoron rohannak lefelé, majd közös erővel működésbe hoznak egy kart. A szegénynegyed gyakorlatilag víz alá kerül, a többszáz beérkezett toronival együtt. A támadó csapatok megzavarodnak, az ostrom gyakorlatilag néhány pillanattal később véget is ér. Vaskezű későbbi elmondása alapján Keilor is bemasírozott titokban, mivel mihamarabb szerette volna kiiktatni Shinaiz úrnőt és vörös lobogóját. A Vaskezű tréfáját (miszerint tettük miatt töbezer ártatlan meghalt) Ybon zokon veszi és majdnem nekimegy a világjáró gladiátornak.

Mihelyst kissé lecsillapodik a társaság, újabb veszélyre figyelmeztetnek délről: a toroni flotta is támadást indított. Rohanvást érnek a falak tetéjére, Calyd, Alliria és íjászok tucatjai figyelik a közelgő hajókat, melyeknek orrából szigonyalakú fémes lövedékek csapódnak a falaknak. Hamarosan újabb ismeretlen gépezet lép működésbe és lövell a falakra fémes kampókat, melyeken élőhalott katonák kezdenek felkúszni elképesztő sebességgel. A sokárbocos hajókon, a vitorlák takarásában Tharr papok tucatjai állhatnak emögött, az íjászok sikertelenül próbálják lángba borítani az elülső hajókat. Végül Ybon egy Krad pap és nélhány Krad lovag társaságában kihajózik az ostromlók közé és megidézik a Tisztítótűzet mely során a falakat ostromló katonák és a három hajón tartozkódok mind porrá válnak. Legalábbis, akik már fekete mágiával átitatott lélekkel küzdöttek, ugyanis még több hajó érkezik, még több katonával. Calyd az égre emeli tekintetét, elmosolyodik, majd Tiennorékhoz fordul és közli velük, hogy az áldozat, melyben segédkeztek most fogant meg (!). Fekete korong kúszik be a nap elé, az ostrom mintha elcsendesülne, dübörgő hang tör fel a mélyből, majd vízoszlop kíséretében egy kék pikkelyes sárkány robban ki a tó mélyéből. Méretei ellenére, mint a kígyó csapkod szárnyaival, egy-egy suhintása hajókat borít fel, tör ketté. Pillanatok alatt szétveri a toroni flotta gerincét. Felröppen a levegőbe, majd vissza és belecsobbanva a vízbe eltűnik annak mélységében, tengernyi uszadékfát hagyva maga után. A kalandozók esküdni mernének, hogy a hatalmas sárkány tarkóján egy apró teremtés, egy ember, talán Brenail maga kapaszkopdottt.

A kalandozók a Liliom és Griff fogadót maguk mögött hagyva sietnek az éjféli találkozóra. Gangwell jónéhány korsóval legurított, léptei bizonytalanok, a könyvtárba érve meg is botlik annak küszöbén és lebukdácsol az alsó szintre, amit már az őrök sem bírnak ki röhögés nélkül. Azonban társai cseppet sem találják viccesnek, sőt nem győznek bocsánatot kérni a meditáló növendékek papnőjétől. A fejvadászt támogatva felsietnek az első szintre, ahol Yeriach társaságában felismerik Alyr Arkhont, koruk egyik leghíresebb varázslóját. Tirna hoz némi gyümölcsöt, majd az első emeleten folytatják a diskurzust. Alyr kölcsönös információcserét ajánl a hősöknek, de aztán a varázsló alig hagyja szóhoz jutni a kalandozókat és erre jó oka van, hiszen ők érték el, hogy a könyvtár tiltott terme ismét látogathatóvá váljon az arra méltók számára. A nekromanta elárulja, hogy Eligor után nyomoz, meggyőződése, hogy a Kék herceget az álomsíkon tartják fogva, továbbá azt az információt is megosztja, hogy a Dwyll Uniót lerohanta Toron: könnyedén törtek át a védelmi vonalakon, miután a Maszkok Mesteréhez került napkövet hónapokon át tanulmányozták.

Részletes útmutatást ad, az Ybon által (félig) megfejettt liturgiákhoz, majd rájönnek, hogy a Belső Udvar nyakékei biztosítják az átjárást Tagrid Lamar számára, mivel rengeteg energiát koncentrálnak egyetlen helyre. A mágus gyors búcsút int, az utcán pedig Irridbe botlanak, aki rögvest a Tanácsba invitálja őket, mivel a felderítők mozgolódást fedeztek fel a nyugati falak mögött. Ez azt jelenti, hogy rengeteg embert hívnak be folyamatosan, a kalandozók pedig úgy sejtik emögött csakis a Maszkok Mestere lehet, így futva érkeznek a kapuhoz. A nyakába akasztott ékszert azonnal tanulmányozni kezdi Tiennor, míg a többiek Offiliát igyekeznek meggyőzni arról, hogy szüntessék be a sebtiben összehívott Tanácskozást. Irrid még Offiliával is szembemegy, de végül enged a nyomásnak, főleg miután Tiennor megfejti, hogy a nyakékek a Tanácsterembe koncentrálják az energiát - ahol a törvény szerint a Feketelunír órájában senki sem tartózkodhat.

A kalandozók javaslatára végül elkezdik kiüríteni a helységet, majd a testőrökkel karöltve leszaladnak a Tanácsterem alatt lévő Kriptába. Az oszlopos csarnokban Ybon idézi meg Tagrid Lamart, aki felkészületlenül kénytelen visszatérni új testébe, ami pusztán egy csontváz, melyből zöldes fények csapnak ki. De még így is képes nem evilági őreit a kalandozókra küldeni, akiket csak komolyabb sérülésekkel sikerül levágni. Tagrid Lamar koponyáját kettétöri az utolsó csapás, a Tanácsterem jóformán kiürül, a Maszkok Mesterének legyengült szelleme pedig megszűnik létezni.

Lélegzetvételnyi nyugalomhoz jutnak a hősök, kipihenhetik fáradalmaikat, ám ahogy megvirrad, a toroni ostromgépek nyomban munkába állnak.

A kovácsot, illetve Tagrid Lamar ágyasát letudva találkoznak össze a kalandozók a lezárt térkapuk terén. Nem sokkal később pedig Irrid érkezik, hogy értesítse őket haladéktalan jelenésükről a Tanács előtt. Alliria helyettese fogadja őket, majd besietnek a kihallgatásra. Nap már nincs az égbolton, de a tanácsterem mégis sokezer színben és fényben úszik. A helység közepén Yeriach egy Darton segéddel, valamint egy idősebb Morgena papnővel tanulmányozza Tagrid Lamar holttestét. Szokatlan módon a város összes ura is jelen van, valamint a kereskedők befolyásosabb csoportja is képviselteti magát. A vendégek számára fenntartott helyen Calyd mellett, Shinaiz úrnő is helyet foglal. A boncolás alatt kihallgatják a kalandozókat és bizonyítékokat várnak tettük magyarázatára, ám azok üres kézzel kénytelenek magyarázkodni. A tanács növekvő bizalmatlanságát a megérkező mágusok enyhítik, mivel védelembe veszik, vagyis tanúsítják a hősök szavait. A kihallgatás végül a kalandozók számára kedvező fordulatot vesz és nyomban mesés vagyonnal ajándékozzák meg őket. Azonban Yeriach vizsgálata aggasztó eredménnyel zárul: kiderül, hogy a Maszkok Mestere egy Lélekőr - nagyhatalmú Morgena pap -, s a holttest csupán egy felhasznált hústömeg volt, aki ezek szerint képes az Álomsíkra menekülni, aztán valamilyen ismeretlen rítussal egy újabb élettelen testbe költözve visszatérni az elsődleges anyagi síkra, azaz Alidarba. Egy ilyen rituálé hatalmas előkészítést igényel, nem valószínű, hogy a következő órákban megtörténne, így Yeriach időt kér a tanácstól hátha a könyvtárból vagy valahonnan sikerül magyarázatot, vagy inkább ellenszert találnia. A tanácsot elhagyva Tiennor még búcsút int Alliriának, ugyanis a marmeiák vezérének szintén sokmindenre kell választ adnia. Yeriach megbeszéli a kalandozókkal, hogy a további döntések meghozatalának érdekében éjfélkor találkozzanak a könyvtárban, és ki tudja, talán Alyr Arkhonnal is összefuthatnak.

A marmeiák kapitánya, Ead felszólítja a kalandozókat, hogy siessenek a Liliom és Griff fogadóba, mivel a hajón érkezett északi barátaik nemkívánatos viselkedése tűrhetetlen a Belső Város falain belül és ha nem értenek a szóból ráküldi az egész kócerájra a fejvadászokat. Útban a fogadó felé belebotlanak Enika Gwon szobrába, Tiennor sóhajt egyet, majd sietve tovább halad a ricsaj irányába. Belépve a kocsmába Ybont arcon találja egy korsó, mire tőle szokatlan módon hirtelenjében mérhetetlenül feldühödik, Gangwell megpróbál benyomulni és Revnarral szót érteni, Tiennor pedig egy asztalra pattanva, dalaival igyekszik lecsillapítani a megvadult csürhét. Hármójuk együttes fellépésének köszönhetően pillanatok leforgása alatt rend lesz és elkezdenek visszaszivárogni a fogadó leányzói és vendégei. Tiennor szóba elegyedik a fogadó tulajdonosával, de az intim félrevonulásból  "csupán" meghitt beszélgetés kerekedik, Gangwell finoman nemet mond egy hölgy közeledésére, majd sörözni kezd Revnarral, Ybon pedig Sylvestrissel az emeleti erkély elzárt fürdőhelyiségébe vonulnak és azon nyomban megpecsételik szerelmüket.

A rettentő fárasztó nap után néhány órára sikerül megpihenniük és kiereszteni a gőzt, ám az alvással még várniuk kell, hiszen éjfélre a könyvtárban lesz jelenésük.

Miután Karnelian lakosztályában semmi gyanúsat sem találnak a kalandozók, Calyddal a tanácshoz járulnak: emberhúzta felvonóval jutnak fel a Tanácstoronyba, ahonnan egész Alidart belátni. A torony árnyékában hatalmas Griff ereszkedik lefelé, fej nélküli követtel, amiből Calyd gyorsan levonja a következtetést, Toron ezúttal nem alkuszik. Felérvén megpillantják az Alidart körülvevő erőket, a tanács pedig - roppant magabiztosságot és nyugalmat tanúsítva - tüstént a nyugati kapuhoz rendeli őket, mivel a Maszkok Mestere úgyis biztosítja a keleti kaput.

A kalandozók nem ellenkeznek, de a tanácstól búcsút intve Calyddal megegyeznek, hogy természetesen szembe mennek a paranccsal, így a keleti kapu szűk tornyában megtalálják a Maszkok Mesterét a várost védő varázslók társaságában. Tiennor egyértelműsíti az áruló szándékot, aminek következtében életbe lép Ybon mágikus kötése és azonnal odateleportál, védelmet biztosítva a bárd számára. Gangwellt éri Tagrid Lamar első pengéje és annak hatására megtámadja a paplovagot. Tiennor bátor ugrásával eltalálja a menekülő Tagridot, aki lezuhan a lépcsőn, majd a következő pillanatban döngetni kezdik a kaput. Tiennor levágja Tagrid karját, Gangwell pedig szó nélkül végez egykori mesterével.

A fejvadász és a varázsló íjászokat vezényel a falakra és nyílzáport zúdít a hídon lévő többszáz toronira. Tiennornak hála a híd egy része lángba borul, ám a kaput így is sikerül betörni, Ybon a százfős lándzsás csapat élére állva állja útját a tucatnyi betolokódó ostromlónak. Becsületes párbajban végül a betőrő harcosok utolsó megmaradt lovagját is levágja. Eközben Gagngwell, a hídon paizsok védelmében megbúvó és valószínűsíthetően rosszban sántikáló Tharr papokat próbálja lenyilazni kisebb-nagyobb sikerrel, de azok végül elérik céljukat és a híd, a kitörő alidari katonák orra előtt omlik össze, felszabadítva az utat a folyón érkező toroni csapatszállító hajóknak és egyéb szörnyűségeknek. Csakhogy a folyón északról három hajó bukkan fel, melyen félmeztelen barbárok őrjöngenek. A lustán sodrodó ködből kibontakozó hajók mind feldíszitett Ymbol és Felice szimbólumokkal vannak tele, az élen álló hajó orrában a széttépett istenség koponyája és törzse van kifeszítve, a csontok mögött harci felszerelésben pedig Sylvestris maga. Ujjaival jeleket vés a levegőbe, botja végét a földhöz vágja és egy Ymbol rituálé segtíségével befagyasztja a folyót széltében, megakadályozva a hajók északra törését. A jégre ugráló barbárok, Ybonnal az élen lerohanják az első csapatszállító hajót és lemészárolják a katonákat, majd megadásra késztetik a másik hajó maradékát. Sylvestris Ybonhoz sétál és egy hosszú csók kíséretében egymás karjaiba omlanak.

Később a tanács magyarázatot kér a hősöktől és egy kihallgatás keretein belül próbálják meg felderítani Tagrid Lamar szerepét ebben az őrületben. Aliria elkíséri a kalandozókat a Maszkok Mestere rezidenciájára, ahol egy napkövet találnak - Sylvestris tanácsára gyorsan elrejtik - és néhány hazsnosabb holmit. Tiennor levezeti fegyülemlett feszültségét Tagrid egyik ágyasán, Ybon pedig Sylvestris kíséretében Gangwellel együtt ellátogatnak a város legjobb kovácsához, majd felkészülnek az esti tanácsülésre.

Ybon da Garrul, Alidar könyvtárában tölti az éjszakát új ismeretek felkutatása végett, eközben megismerkedik Brenail húgával, aki nővéréről azt állítja, hogy valamilyen Bíborköpenyes alak látomásszerű megjelenésének hatására vesztette el a talajt lába alól. Ybon lelkiismerete ismét emlékezteti a kellemetlen emlékre, ám hamar félreteszi érzelmeit, ugyanis ritka fontos információk birtokába kerül a Tekercsoltalmazó Szentélyben, méghozzá abban a teremben ahová többnyire csak a Maszkok Mesterének volt bejárása. Yericah-al kölcsönös információcserében megállapodván elárulja - pontosabban lerajzolja - a cserevárosi dárdavetők működését, majd egészen hajnalig jegyzeteket és másolatokat készít a titokzatos kötetekről.

Tiennor, az Ellana templom mélyén tölti az éjszakát, méghozzá Aliriával kettesben. Ezekbe a szentélyekbe, egy éjszaka erejéig, kizárólag az Ellana papnők, illetve tanítványaik tehetik be a lábukat, a kiválasztott párjukkal. Érzéki órákat töltenek el kettesben, közben szóba kerül Brenail, illetve a Tanács új könyvtárvezető pozíciója. A marmeia Brenailról pletykák alapján csupán annyit tud, hogy az utolsó marmeia próbát megpróbálta elcsalni, nem engedte, hogy megfosszák a gyermekvállalás lehetőségétől.

Gangwell hatalmas tömegben találja magát az arénában. Mindenütt zenészek, a felállított színpadon bárdok tömkelegei, legtöbbjük az esküvőre gyakorol. Körbejárja az építményt nyoma sincs véres párviadaloknak, itt most minden az ünnepségről szól. Megkerülve az arénát, Alidar eldugott temetőjébe téved, itt találkozik Shinaiz küldöttjével, egy embervadásszal. Az erv szerint Brenail kapcsolatba lépett velük, sőt egy "szentségtelen", nem evilági helyen leplezte le a Maszkok Mesterét, így nem tudott bizonyítékkal szolgálni. 

Először Gangwell érkezik vissza, majd egy órán belül Tiennor és Ybon esik be a hajnali nap első sugarainak kíséretében. Miután megbeszélték ki, mit tapasztalt, nyomban harangozni kezdenek, így a Belső Udvar felé veszik az irányt. Útközben - Enthassir kíséretében - belebotlanak Brenail húgába, majd Calyd lakosztályában próbálnak árulkodó nyomokra lelni.

A Templomkertben elfoglalt szállás mértéktartó kényelemmel ajándékozza meg a hősöket. A csobogó patakok, Enthassir emberei és a gőzőlgő fűrdővíz egy békés, rémálmoktól mentes éjszakával kecsegtet. Tiennor vacsorájával együtt csobban a vízbe, Gangwell fegyverei rendezését félbehagyva kezdi lemosni az út mocskát, Ybon pedig gyorsan megszabadul páncéljától, hogy végre búcsút mondjon többnapos izzadságának. Egy hölgy és egy jóval fiatalabb leányzó érkezik, hogy besegítsenek a tisztálkodásba, akik az Antoh Angyalának papnői közé tartoznak, így a kalandozók kételyüket félretéve engednek a leányok kényeztetésének. Kivéve Ybont, aki gyűrűjét szorongatva próbál meditálni, de Gangwell is fáradságra hivatkozva köszöni meg a fiatal felajánlkozását és zuhan ágyába. Tiennor legnagyobb örömére, mert, így mindkét hölgy segítségével szabadulhat meg hetek óta hurcolt "terhétől".

Majdnem délig alszanak, Enthassir dörömbölésre ébrednek. Sietősen kapkodják össze holmijukat, majd keresztülvágnak a középső városrészen. Aliria éppen érkeztükkor kezdi bemutatóját, három társa ellen küzd meg. A marmeia időnként teljesen láthatatlanná válik támadói - és közönsége - előtt, ezáltal gyorsan felülkerekedve azok létszámfölényén. Újabb ellenfelek jönnek, de azokat is villámgyotrsan harcképtelenné teszi, táncot idéző harci koreográfiájával. Nagy meglepetésre a Maszkok Mestere ellen is megmérkőzik, aki természetesen legyőzi tanítványát, majd Gangwell felé int. A fejvadász ökölbe szorítja kezét, de társai megelégedésére nem veszi fel a kesztyűt és illedelmesen visszautasítja azt. A bemutató folytatódik, mialatt Gangwell néminemű flörtöléssel ráveszi Irridet, hogy figyeltesse Tiennort, mert aggódik a varázsló miatt. Ybont egy a messzi délről jött lovag köszönti, báró Magran Ectemil és felkéri őket a szegénynegyed támogatására. A hősök vegyesen reagálnak az öreg "kalapozására", de azért átadnak neki jónéhány aranyat. Tiennor lankadatlan udvarlását Aliria szívélyesen fogadja, majd emlékezteti, hogy az est folyamán reméli hosszasan viszonozhatja kedves szavait.

Mivel az este még viszonylag messze van, felkeresik az óriási, háromszintes Elveszett macska fogadót. A kocsma tömve van idegenekkel, tetején egy vörös lobogó virít, az emberek pedig már cseppet sem szomjasan mulatoznak. A második emeletén megismerkednek Shinaiz de Lamar úrnővel, aki állítása szerint az egyik Északi Vörös Lobogó birtokosa, a söpredékek seregének vezetője, a Kalandozók Lobogójának hordozója. Tiennor fejben már Aliriára készül, így némi szíverősítő beszerzése után elindul az Ellana templom felé. Ybon, Shizain szavaiban kételkedve, keserűen hagyja ott az asztaltársaságot. Gangwell azonban megosztja félelmeit a zászlóhordozóval, mire meghívást kap egy éjjeli találkára. Ybon és a fejvadász a kocsma árnyékában, a zászlót vizslatva botlanak bele egy fiatal tisztavérű kyrbe. A szemtelenül fiatal Yeriach a tudás ura, egyben az alidari könyvtár vezetőjeként mutatkozik be, a paplovag pedig kap is egy meghívót tőle, némi információcsere reményében.

A hídon való átkelés során megpillantják a híres fogadót, ahol többszázfős tömeg gyűlt össze, bár közelebb férkőzni nincs idejük, a Belső Udvarba kísérik őket, mialatt Irid készségesen válaszol kérdéseikre. A séta során bepillantást kapnak Alidar mindennapjaiba, ahol még az utcán is kristálypoharakban kínálják a bort. Bár a hősök bűzlenek, roppant meleg és tömeg van, az ezernyi fűszer és frissítő bor illata elnyomja a kellemetlen szagokat. Sütemények, füstölők, gyümölcsök és töménytelen egzotikus szag keveredik a levegőben. A középső városban szinte minden portán árulnak valamilyen luxuscikket, kis kertek meleltt hordók és pihenőszékeket állítotak fel, és minden sarkon őrökbe botlik a kereskedők, utazók hada. A középső régióba egyébként lovakat sem engednek be, így bátrabban alakítottak ki apró kertecskéket a két, három emeletes kőépületek árnyékában.

A belső udvar kapujában Aliria és testőrcsapata - a marmeiák - fogadják a hősöket, Aliria, akit Tiennor tetoválása alapján Felice követőjeként köszönt  egy az elmét kontrolláló nyaklánccal engedi be őket a város vezetőinek audienciájára. 

A hatalmas toronyszerű épület plafonját valamiféle kristályszerű anyagból készíthették, a beömlő  napfény a festett üvegeknek köszönhetően ezerféle árnyalatban verődik egyik falról a másikra. A terem egyik részében széles asztal mögött ülnek a város vezetői, velük szemben a földön, párnákon kalmárok, kereskedők és átutazók perlekednek egymással. A kör alakú helység szélében boltíves folyosó fut körbe, amik mögül folyamatosan rabszolgák ugranak uruk parancsára. A kalandorok helyet foglalnak, jelenlétükre senki sem reagál. Miután alaposan teletömték gyomrukat - többek között Tradorel szószba mártott hússal - a vezetők figyelme feléjük irányul. A kitessékelt kalmárok után végighallgatják a hősök beszámolóit, a lehetséges toroni invázióról és a labirintuson való átkelésről. A Maszkok Mestere már-már fenyegetve követeli Ybonék kihallgatását, ám a vezetők többszöri figyelmeztetésére végül lemond igényéről és inkább a konkrét bizonyítékok hiányára hívja fel a város urainak figyelmét. Bár Tiennor elnyeri a tanács szimpátiáját, az urak mégis nyugalomra intik őket, miközben a Maszkok Mestere Gangwellnek is címez néhány félreérthető mondatot. A vita elcsendesedésével Calyd Karnelian robban be a helyiségbe, akiben nyomban szövetségesre lelnek. A Belső Udvar falain kívül gyakorlatilag minden lényeges információt megosztanak Tengermellék urával, aki óvatosságra, de egyben gyors nyomozásra bíztatja Ybonékat. A Templomkert egyik épületébe invitálja őket, hogy az elkövetkező napokban kipihenve kezdhessék meg a Maszkok Mesterének leleplezésének lehetőségeit.

Semmi sem történik Brenail tette után, a kalandozók szomorúan indulnak tovább, míg Atakse és kísérője a megmaradt csónakkal próbálnak meg eliszkolni az érkező toroniak elől. A folyosókon - feltehetőleg - Alidar irányába haladva, mintha Brenail halk sírása, majd őrjítő skoltásai kísérnék lépteiket. Wird összezavarodik, a barbár értetlenkedve kardot ránt és előresiet, a többiek pedig furcsán kezdenek viselkedni egymással. Ybon néhány litánia kántálása után döbbenten tapasztalja, hogy minden irányból érezni kezdi a papnő jelenlétét. Belnót nem érik utol, közben Gangwell egy rejtekajtót talál a sötétben, keskeny és roppant meredek lépcső indul felfelé, ahonnan a barbár hangját újra hallani vélik. Fáklyával kezükben hosszú mászásba kezdenek, amit végtelennek tűnő kúszás követ. Egy oldalra csúsztatható sziklatömbön keresztül újabb zöldes derengésbe burkolózó folyosóra érkeznek, ám az önmagától visszazáródó kőajtón Ybon, csak Gangwell kötelének és Tiennor gyors reakciójának köszönhetően jut át épségben.

Brenail hangját újra hallani vélik, időnként eszeveszett kacagás váltja fel folyamatos sírását. Két irányba halad tovább a folyosó, az egyik egy oszlopokkal díszített terembe fut, azok tövében pedig a maradék négy toroni üldögél, látszólag mozdulatlanul. Gangwell azt tanácsolja inkább induljanak a folyosó másik vége felé, ám Tiennor megpillant egy rúnavésetes kulcsot az egyik harcos nyakába, így csak ennek elcsenése után fordulnak vissza Ybonékhoz és haladnak az ellenkező irányba. Egy elképesztően magas csarnokszerű teremben találják magukat. A szemközti falon résnyire nyitott faajtón egy alidari sikátorból szűrödik be fény, a szoba közepén, a padlón aranysárgán csillogó pajzsszerű minta díszeleg, melybe többféle nyelven karcoltak szövegeket. Wird felismeri a szimbólumot, megörül és nyomban kilép az alidari utcára. A többiek azonban csapdát sejtenek. Gangwell egyik tőrével átnyúl a sikátorba, ám mikor visszahúzza azt, pengéje semmivé lesz és ahogy Wird értetlenül visszafordul hitrelen megrepedezik bőre és milliónyi kis darabra hullik teste, a sikátor pedig sötétségbe borul. A pajzsdíszen található szöveg alapján a megfelelő ige kimondásával bebocsátást nyerhetnek a vágyak városába. Gangwell, Wird meggondolatlansága miatt rettentő dühösen és haragosan mormolja el a Brenail által megsúgott szavakat, a paizs kiemelkedik a földből, oszlopot képezve a mennyezet irányába emelkedik. A plafon több irányba kezd széítnyílni, megpillantják az égboltot. Forró napfány ömlik be a terembe, majd egészen a felszínre emelkednek és az alidari fejvadászok kiképzőközpontjában találják magukat. A megilletődött hősöket azon nyomban a Maszkok Mesteréhez kísérik, mivel elképesztő tettüket nyomban jelenteni kell a város vezetőinek. Nem sikerül meggyőzniük vezetőjüket arról, hogy előszür Karnelian úrhoz kellene menniük, így az alidari utcákon sétálva kell felkészüniük a toroni árulóval való találkozásra.